Mint a cím is mutatja, voltam Észtországban. Valamikor az első itt töltött napokban írtam ide a blogra, hogy egyszer majd biztosan utazom, és valóban, figyelembe véve a regisztrálás és a kompjegy árát, az utóbbit választottam, úgyhogy meg sem várva, hogy leteljen a legális 90 nap, egy héttel korábban áthajóztam Észtországba, hogy Ildikót meglátogassam.
A hajó, amivel utaztam, 212 m hosszú, 29 m széles volt. 2800 utas és 420 autó fér el rajta. Itt egy unalmas videó, de belekukkantani azért érdemes, mert jól látszik, hogy tényleg milyen nagy ez a dög, és még hol van ez az igazi tengerjáróktól!
Tallinnban jött elém Ildikó, igaz, én előbb értem oda :) Az út 2 óra volt. Gyorsan eltelt, volt internet, úgyhogy használtam a saját gépem és dolgozgattam a büfében. Nem is nagyon figyeltem, hogy brümmög-e vagy nem brümmög, azt hittem, még állunk, de mikor egyszer, olyan negyed óra után kinéztem az ablakon, láttam, hogy már kint vagyunk a fenében.
Tallinnban sétáltunk a kikötőből, ott is olyan közel van mindenhez, mint itt. Sétáltunk, fényképeztünk, aztán beültünk egy étterembe, merthogy az nagyon olcsó, 3x olcsóbb mint Helsinkiben, és még Pestnél is valamennyivel!
Olasz étterembe mentünk, de ugye errefelé már nagyon sűrűn vannak az oroszok, úgyhogy nem csak a pincér, hanem a szakács is orosz volt :) Hallevest ettem meg bolognait. És nem panaszkodtam, mert nem volt mire... Ki hallott már ilyet!
A vacsora után egy kávézóba mentünk, oda volt megbeszélve Sonjával a találka, és aztán együtt mentünk haza.
Az utcán énekeltem a Csavard fel a szőnyeget c. számot, és a vége így zajlott: "... csavaaard fel a szőnyeget! áááááuuu" - és nagyon meg voltam elégedve a mögöttem kullogó Ildikóval, hogy pont végszóra sikít, és ez illik a produkciómba és színesíti, de aztán hátranéztem, és láttam, hogy pont akkor csúszott el a jégen! De mint a nagykönyvben! Másodperce pontosan a megfelelő pillanatban! :)
Sonja kérdezte, hogy eszünk-e még valamit, mondtuk, hogy nem vagyunk éhesek. Hát, milyen kár, mert pont most vett házi sonkát... Hopp, úgyhogy este 11-kor még benyomtunk hárman egy fél disznót, biztos ami biztos.
Másnap nekem nagyon nehezen ment a feléledés, majd itt lentebb lesz fénykép. Mostanában egyébként mindig így nézek ki, éjjel-nappal. De csak összekaptam magam. Elmentünk sétálni a környékre. Sonja olyan városrészben lakik, ahol régi faházak vannak, igazán hangulatos, csak nekem volt sajnos világvége hangulatom. De a lányok elég jól vették, bár már ismernek túlságosan is, gondolom, nem lepte meg őket a folyamatos morgásom, de ezúton is köszönöm a türelmet! :)
A buszunk asszem 12:20-kor indult Tartuba, ott is volt wifi, mármint a buszon, úgyhogy tudtunk netezni. Nem volt egyébként rossz idő, olyan 11 fok volt nappal. A koliban lepakoltunk, Ildikó elrohant észt órára, én meg kókuszgolyót kezdtem csinálni, de úgy, hogy először is rendes darabos kekszet ütlegeltem zacskóba és konyharuhába csavarva egy klopfolóval, mert darált keksz abban az országban sincs (de ne szidjam, mert normális zsebkendő és pudingpor legalább van, ja, meg iható kávé).
Aztán a golyók formázását már együtt csináltuk, és mentünk egy "buli"-ba, amit az ott magyarul tanulók szerveztek, és a lektoruk (Tóth Tünde, régi magyar irodalmas) készült feladatokkal is. Zenéket hallgattunk, népdalgyűjtéseket, és meg kellett tippelni, hogy melyik finnugor nyelven van, aztán meg mutogatni kellett, nekem pl. azt, hogy Zrínyi Miklós. Végül másodikak lettünk, ezüst színű hajgumikat nyertünk :) Ja, és a kókuszgolyónkat is nagyon komálták. :)
A buli után Koljával meg Ildikóval orosz étterembe mentünk, ettem gombalevest meg pelmenyit, nagyon finom volt.
Pénteken sétáltunk, voltunk a Néprajzi Múzeumban, rengeteget fényképeztem, aztán hazamentünk készülődni, mert operagálára volt jegyünk, és oda mentünk. Se nem jó, se nem rossz volt, meg kissé se füle, se farka, de azért láttam már ennél rosszabbat is. A közönség tombolt, mert ők viszont még nem :) A konferanszié tengerészruhában volt, el is mondta, hogy miért, de én nem tudom :( Ja, és viccesen konferált, legalábbis akik értették, azok nevettek - ez elég furcsa egy ilyen eseményen, de hát biztos így szokták ők.
Aztán még elmentünk egy normális kávét inni, mert aztán éjjel dolgozás volt (lesz itt lent kép arról, hogy Ildikó mennyire dolgozik :) ) Egyebek között pl. táblázatgyártás a moszkvai magyar követség részére...
Szombaton a játékmúzeumban voltunk, nagyon tetszett! Csomó régi fajáték! Meg voltak a szovjet ipar remekeiből is, az is tetszett, sokat felismertem otthonról :) Volt egy rész, ami észt animációs filmek bábjait mutatta be, ott is voltak aranyos dolgok, meg lehetett játszani is, pl. kirakózni.
Estefelé még sétáltunk és fagyit és tejszínhabot vettünk a kókuszgolyógyártásból maradt meggybefőtthöz, ne csak úgy magában együk :)
Aztán meg vasárnap visszautaztunk Tallinnba, Sonja is jött a hajóhoz, már a helyi járaton találkoztunk. Integettek nekem, és eljöttem :(
A tenger még kissé be volt fagyva
A hajóállomás előtt Tallinnban
A valamikori városfal egy tornya
Igen, feltétlenül McDonald's kell egy ilyen ház aljába
Sonjánál pizsiben. Ildikó, hátul Gagarin, meg én
A másnapi ébredés
De Sonja tudja, mire van szükségem
Ez már Tartu, katedrális volt, most az ép része történeti múzeum
Ildikó mondta, hogy ez az állagmegóvás, tatarozás többe került, mint egy újat építeni. Dicséretes.
Faház Tartuban. Sok van.
Mondom én :)
Falusi port makettje a Néprajzi Múzeumban Tartuban.
Hogy ne csússzunk el a jégen. Ilyen kellett volna nekem télen.
Különböző tájegységek söröskorsói népi motívumokkal
játékok a Játékmúzeumban
ilyennel még én is játszanék :)
ez én vagyok
Kalocsai viseletes baba szintén a Játékmúzeumban
Küzdök Észtország térképének kirakásával
A Tartui Egyetem épülete
A tér régen
A főtér befagyott szökőkútjá(ba)n állva
Oscar Wilde és Eduard Vilde szobra. Sosem találkoztak, csak a nevük hasonlósága miatt ültette le őket erre a padra a művész.
Az Emajõgi folyó
Szobor annak emlékére, hogy Tartu 100 ezer lakosú lett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése