És itt a vég(r)e!

Kedden vizsgáztam 10-től, ezért hát előtte éjjel (is) végig tanultam. A vizsga után elintéztem a papírmunkákat még, meg vásárolgattam ezt-azt, de már 2 körül otthon voltam. Elkezdtem pakolászni. Kipakoltam a bőröndöt, bepakoltam a bőröndöt. És még sokszor. Nem értem, honnan van ennyi cuccom, ill. hogy ennyi cucc hogy foglalhat ennyi helyet, mikor már Smidi elvitt egy csomó mindent, és én is hoztam haza a múltkor jópár dolgot...

3-kor úgy döntöttem, megengedek magamnak egy egyórás szünetet, és ezért ledőltem, és beállítottam az ébresztőt 4-re. Mit ad isten, 3/4 4-kor arra riadtam fel, hogy egy nő kulccsal bejött a szobába. Kölcsönösen meglepetten néztünk egymásra, majd kérdezte, hogy hát én még nem költöztem el? Hát mondtam, hogy sajna, mert vizsgám volt, meg amúgy is maguk adtak egy papírt, amiben az volt, hogy mivel 31-ig van a szerződésem, ezért 1-jén délig húzzak el, de no para, megyek még ma éjjel, csak előbb összecuccolok és kitakarítok. A nő mentegetőzött, hogy semmi baj, meg hogy elnézést kér, hogy rám rontott, csak hát valamiért azt gondolta, hogy... Na jól van, egye fene, megbocsátok... Visszafeküdtem, 2 perc múlva lejátszódott ugyanez a sztori egy fickóval is, akkor már egy kissé ideges is voltam, meg persze alapból kimerült, úgyhogy nem feküdtem vissza már, mert úgy éreztem, ha jön még egy próbálkozó, szó nélkül legyilkolom. 

Összepakoltam a szeretetcsomagot: a Sonjától kölcsön kapott ágyneműt meg huzatokat, meg konyhai dolgokat, valamint a saját konyhai eszközeimet, szőnyegeket, pár fürdőszobai dolgot. 7-re jött Norman, akivel mindezeket elvittük az Uusi Ylioppilastaloba, ott elraktuk őket, hogy ha megy ki innen a következő áldozat, majd nyugodtan használhassa :) 

Utána visszamentem a koliba, hogy folytassam a pakolást, takarítást. Flóra már jött nem sokára, és segített mindenben. Eredetileg úgy beszéltük meg, hogy az utolsó estét nála töltöm, de ettől lassan kezdett elmenni a kedvem, bár tulajdonképpen magától az élettől is. Ehhez jó kiinduló volt az, hogy mikor lehajoltam egy szemetes zacskóért, becsípődött a hátam, meg aztán az, hogy a cucc jóval több volt, mint ahány kezünk van, ill. amennyit fizikailag elbírunk, és ehhez hozzá jött még az, hogy az én idegeim igazából már 2 dekát sem bírtak volna el...  Megadtam magam, és útnak indultunk, vittük az enyémeket, meg még 1-2 szatyrot, amiben maradékok voltak, pl. ketchup, mustár, rizs, tészta, ilyesmi, meg még Simo udmurt társasjátéka meg a tatár nyelvkönyvek.

Még nem értünk ki a vasútállomásig, amikor a piros bőrönd húzókája megadta magát. Eljátszottam a gondolattal, hogy akkor én ott meg is várom a reggeli buszt, de Flóra nagyon kitartó volt, bár az ő hangulata sem volt rózsás, érezve azt, hogy némileg túlteng bennem az elfojtott agresszió. (Hangot adtam egyébként a véleményemnek, de azért igyekeztem visszafogni magam.)
Nagy nehezen kiértünk hozzá, bár az út további része már tényleg inkább csak idegileg volt fárasztó. Azért még az ajtóban eldőlt a kék bőrönd, és eltört benne a Heavy Corner-ből elhozott pohár... Kiszedegettem a szilánkokat, utána meg ezredjére is kipakoltam a piros bőröndöt, hogy megnézzem, meg lehet-e szerelni, de mért is lehetne - valami műanyag szar tartotta...

Visszapakoltam szépen, tartottam egy újabb selejtezést, kiszedtem egy csomó papírt, amire mégsem lesz szükségem, ill. így, hogy kidobtuk, tuti, hogy kelleni fog az összes... :)

Sikerült szundikálni kb. 2 órát percenként felébredve, hogy ugye nem fogunk elaludni, aztán kimentünk a buszhoz, be a vasútállomásra, mert úgy gondoltam, nem jó ötlet más megállóban felszállni a reptéri buszra, mert általában már a vasúton tele szokott lenni. Hát most, hogy bezarándokoltunk hozzá, természetesen rengeteg hely szabadon maradt végig. Némileg sokkolt a felismerés, hogy Helsinkiben hajnal 3/4 7-kor 17 (!!!) fok volt. Ebből bizony kánikula lesz, biztos ami biztos, egy fickó már akkor félmeztelen volt, amit annyira nem bántunk, mert nagyon kis csinos, kidolgozott felsőteste volt, és ahogy láttuk, egy néninek még a csomagját is levitte a lépcsőn, bár az egy kicsit nyomasztott, hogy rajtam helyhiány miatt zakó ÉS szövetkabát (!!!) is volt :))
Úgy terveztük, hogy becsekkolok gyorsan, utána még bőven lesz időnk, hogy befonjam Flóra haját, de legnagyobb meglepetésünkre minden pultnál iszonyat hosszú sorok álltak. Kiderült, hogy azért, mert nem működnek azok a szalagok, amik a bőröndöket viszik, így mindenütt azokkal a kézikocsikkal állt a személyzet, és amikor megtelt egy, akkor eltolták, hahhaaa... ekkor már biztos voltam benne, hogy az én cuccom legalább is Nicaraguába fog menni, de Pestre tuti nem. És abban is, hogy mire oda jutnék a pulthoz, ki fog törni ismét a vulkán, de semmi baj, mert ha tele lesz pernyével a terminál, akkor legalább nyugodtan rágyújthatok bent is :))
Nagy nehezen sorra kerültünk. A piros bőrönd 23 helyett 24.7 kiló volt, kicsit húzták a szájukat, de engedték. Viszont az már nem tetszett, hogy a kék bőrönd, amit a gépre akartam vinni, 10 helyett 10.8 kiló, a hátizsákot látva meg már végképp nem akartak partnerek lenni.
Mondtam, hogy nincs az az isten, hogy a kék bőröndöt feladjam, mert abban vannak a fontos papírok meg a laptop, és azt akkor is viszem magammal, ha minden mást itt is hagyok. Hát oké, akkor adjam a hátizsákot. Hopp, 5.5 kiló, akkor ez 50 € lesz. Oké, ha ennyi, hát ennyi. Semmit nem akartam otthagyni, fel voltam készülve a dologra. Természetesen a pultnál nem lehet fizetni, el kell menni máshová, ami külön öröm akkor, amikor már a gépen kellene ülnöm egyébként, csak ugye nem haladok amúgy sem a csomagszállító szalagos gebasz miatt. És ekkor az éjjelre lelépett szerencsecsillagom visszaállt fölém: odajött egy lány, hogy hellóóó, mi is mondtuk, hogy hellóóó :) És elkezdte mondani a nőnek, hogy neki ezüstkártyája van, 2 csomagja lehet, és a hátizsákot írják hozzá. A nő kérdezte, hogy mi ismerjük-e egymást, mi meg mondtuk, hogy természetesen :)) Aztán hálálkodtam a lánynak egy sort :)
Mivel semmire nem jutott már idő, kivételesen nem bántam volna, ha a vécé mellé kapom a helyem. De nem, kivételesen a vészkijárathoz kellett adni, hogy végigmászhassak a fél repülőn az albánokon keresztül, akik természetesen 5 büdös kisgyereket is cipeltek magukkal... A büdös az így gyakorlatilag értendő :)

Ja, persze mikor mentem a biztonsági ellenőrzéshez, elhintettem Flórának, hogy remélem, valami nyugdíjas csoport lesz majd előttem, és hát persze hogy bingó! De végül ott is sorra kerültem. Benne felejtettem a táskámban néhány öngyújtót, és hát ugye csak egyet szabad... (Mondjuk honnan kéne tudnom, mi minden van a táskámban? Néha még én se merek belenyúlni :)) ) Lényeg, hogy volt a sárga gyújtó a cigis dobozban, meg külön szanaszét még egy piros, meg egy szivecskés. Kérdezték, hogy melyiket akarom megtartani, mondtam, hogy jó lesz a sárga, ami már egyébként is a dobozban van. Jó, de biztos vagyok benne? Nem akarom inkább a szivecskéset? Hawawawawaaa tartsátok meg mind a hármat, szdmeg...

Utána futás következett, mert már mondták be, hogy a pesti gépre illene azonnal felszállni. El is értem a buszt, majd az albán kolóniát eltaposva sikerült felmásznom a repülőre. Aztán kibicajoztunk a géppel a felszállópályához, ez kb. egy fél órás kis brümmögés volt a betonon, tényleg kb. olyan volt, mintha a pilóta most csinálná a rutinvizsgát :)) Kanyarodás jobbra, balra, kis tolatás, ilyenek :)

Itthon még a szalag előtt szereztem én is olyan kézikocsit, és a bőröndöket rögtön arra pakoltam. Anyu várt rám, hívtam taxit, de mondták, hogy már az érkezés oldalra csak az jöhet be, aki szerződve van Feriheggyel, (de mivel az 5500-ért hoz haza, hülye lennék igénybe venni) úgyhogy fel kellene fáradni az induláshoz. A liftnél ott állt egy karbantartó, kérdeztem, hogy beszállhatnánk-e ezzel a kocsival is, mondta, hogy egye fene. Persze ez nem olyan egyszerű, mert a) a bőrönd keresztben nem fér be a liftbe b) a bőröndöt meg se tudjuk mozdítani, pláne én, aki a becsípődött hátam miatt még mély levegőt sem tudok venni c) a liftajtó a szenvedés közben folyamatosan csukódik, csukódik, csukódik :))
De végül is rendben hazaértem, és semmi más nem számít. Köszönöm, hogy olvastatok, meg néha szánakoztatok, vagy szurkoltatok vagy hasonlók. Most úgy gondolom, hogy többet az életben nem megyek sehová, de ha mégis, akkor majd még írok! :) 

Mindegyik suszter maradjon annál a fánál, amelyiket kapta...

Amikor péntek este visszaértünk Pestről, volt a postaládában egy papír, hogy szombaton és vasárnap 10-18 között jönnek valamikor ablakot pucolni, és ha nem kérem, akkor ímélben mondjam le. Hát nem kérem, de mivel nem voltam itt, lemondani se tudtam. 

Nem kell mondani, hogy egy heti nem alvás után végre beájultunk Ildikóval abban a biztos tudatban, hogy ezen az éjszakán már nem fog folyton csörögni a telefon, meg nem pittyeg a cset, erre délelőtt 11kor becsenget az ablakpucoló fiú. Hát azzal a lendülettel (értsd: boxerban, trikóban, cicás papucsban elkúsztam az ajtóig) mondtam neki, hogy jöjjön holnap :)
Most reggel átrendeztem a szobát, hogy rendesen odaférjen az ablakhoz, mert nekem ott volt az asztal, de a papíron írták, hogy vigyünk el onnan mindent.
És van itt egy porszívó, amit mindenki használhat, elvileg a 3. emeleten valami tárolóban van. Amióta pedig kiírták lent, hogy nincs meg, azóta természetesen vagy csak az én szintemen zúgott szinte állandóan, vagy alattam is. :) Hajnalban láttam, hogy itt van most a folyosón, gondoltam, akkor majd behozom, hogy felporszívózzam a 2 kis szőnyegemet, amit biztos ami biztos alapon négykézláb egy nagy kefével szoktam tisztítani. Hát behoztam.
Kb. negyed órát ültem vele a földön, nézegettem, ismerkedtem vele, majd újabb negyed órát töltöttem a google-ben, aztán visszavittem a folyosóra. NEM TUDOM BEKAPCSOLNI! :) :) :)
Hozzatok egy poroltót, azt legalább tudom, hogy kell működésbe hozni :)

Észtország, 2011. március 30 - április 3.

Mint a cím is mutatja, voltam Észtországban. Valamikor az első itt töltött napokban írtam ide a blogra, hogy egyszer majd biztosan utazom, és valóban, figyelembe véve a regisztrálás és a kompjegy árát, az utóbbit választottam, úgyhogy meg sem várva, hogy leteljen a legális 90 nap, egy héttel korábban áthajóztam Észtországba, hogy Ildikót meglátogassam.

A hajó, amivel utaztam, 212 m hosszú, 29 m széles volt. 2800 utas és 420 autó fér el rajta. Itt egy unalmas videó, de belekukkantani azért érdemes, mert jól látszik, hogy tényleg milyen nagy ez a dög, és még hol van ez az igazi tengerjáróktól!

Tallinnban jött elém Ildikó, igaz, én előbb értem oda :) Az út 2 óra volt. Gyorsan eltelt, volt internet, úgyhogy használtam a saját gépem és dolgozgattam a büfében. Nem is nagyon figyeltem, hogy brümmög-e vagy nem brümmög, azt hittem, még állunk, de mikor egyszer, olyan negyed óra után kinéztem az ablakon, láttam, hogy már kint vagyunk a fenében.

Tallinnban sétáltunk a kikötőből, ott is olyan közel van mindenhez, mint itt. Sétáltunk, fényképeztünk, aztán beültünk egy étterembe, merthogy az nagyon olcsó, 3x olcsóbb mint Helsinkiben, és még Pestnél is valamennyivel!

Olasz étterembe mentünk, de ugye errefelé már nagyon sűrűn vannak az oroszok, úgyhogy nem csak a pincér, hanem a szakács is orosz volt :) Hallevest ettem meg bolognait. És nem panaszkodtam, mert nem volt mire... Ki hallott már ilyet!

A vacsora után egy kávézóba mentünk, oda volt megbeszélve Sonjával a találka, és aztán együtt mentünk haza.

Az utcán énekeltem a Csavard fel a szőnyeget c. számot, és a vége így zajlott: "... csavaaard fel a szőnyeget! áááááuuu" - és nagyon meg voltam elégedve a mögöttem kullogó Ildikóval, hogy pont végszóra sikít, és ez illik a produkciómba és színesíti, de aztán hátranéztem, és láttam, hogy pont akkor csúszott el a jégen! De mint a nagykönyvben! Másodperce pontosan a megfelelő pillanatban! :)

Sonja kérdezte, hogy eszünk-e még valamit, mondtuk, hogy nem vagyunk éhesek. Hát, milyen kár, mert pont most vett házi sonkát... Hopp, úgyhogy este 11-kor még benyomtunk hárman egy fél disznót, biztos ami biztos.

Másnap nekem nagyon nehezen ment a feléledés, majd itt lentebb lesz fénykép. Mostanában egyébként mindig így nézek ki, éjjel-nappal. De csak összekaptam magam. Elmentünk sétálni a környékre. Sonja olyan városrészben lakik, ahol régi faházak vannak, igazán hangulatos, csak nekem volt sajnos világvége hangulatom. De a lányok elég jól vették, bár már ismernek túlságosan is, gondolom, nem lepte meg őket a folyamatos morgásom, de ezúton is köszönöm a türelmet! :)

A buszunk asszem 12:20-kor indult Tartuba, ott is volt wifi, mármint a buszon, úgyhogy tudtunk netezni. Nem volt egyébként rossz idő, olyan 11 fok volt nappal. A koliban lepakoltunk, Ildikó elrohant észt órára, én meg kókuszgolyót kezdtem csinálni, de úgy, hogy először is rendes darabos kekszet ütlegeltem zacskóba és konyharuhába csavarva egy klopfolóval, mert darált keksz abban az országban sincs (de ne szidjam, mert normális zsebkendő és pudingpor legalább van, ja, meg iható kávé).

Aztán a golyók formázását már együtt csináltuk, és mentünk egy "buli"-ba, amit az ott magyarul tanulók szerveztek, és a lektoruk (Tóth Tünde, régi magyar irodalmas) készült feladatokkal is. Zenéket hallgattunk, népdalgyűjtéseket, és meg kellett tippelni, hogy melyik finnugor nyelven van, aztán meg mutogatni kellett, nekem pl. azt, hogy Zrínyi Miklós. Végül másodikak lettünk, ezüst színű hajgumikat nyertünk :) Ja, és a kókuszgolyónkat is nagyon komálták. :)

A buli után Koljával meg Ildikóval orosz étterembe mentünk, ettem gombalevest meg pelmenyit, nagyon finom volt.

Pénteken sétáltunk, voltunk a Néprajzi Múzeumban, rengeteget fényképeztem, aztán hazamentünk készülődni, mert operagálára volt jegyünk, és oda mentünk. Se nem jó, se nem rossz volt, meg kissé se füle, se farka, de azért láttam már ennél rosszabbat is. A közönség tombolt, mert ők viszont még nem :) A konferanszié tengerészruhában volt, el is mondta, hogy miért, de én nem tudom :( Ja, és viccesen konferált, legalábbis akik értették, azok nevettek - ez elég furcsa egy ilyen eseményen, de hát biztos így szokták ők.

Aztán még elmentünk egy normális kávét inni, mert aztán éjjel dolgozás volt (lesz itt lent kép arról, hogy Ildikó mennyire dolgozik :) ) Egyebek között pl. táblázatgyártás a moszkvai magyar követség részére...

Szombaton a játékmúzeumban voltunk, nagyon tetszett! Csomó régi fajáték! Meg voltak a szovjet ipar remekeiből is, az is tetszett, sokat felismertem otthonról :) Volt egy rész, ami észt animációs filmek bábjait mutatta be, ott is voltak aranyos dolgok, meg lehetett játszani is, pl. kirakózni.

Estefelé még sétáltunk és fagyit és tejszínhabot vettünk a kókuszgolyógyártásból maradt meggybefőtthöz, ne csak úgy magában együk :)

Aztán meg vasárnap visszautaztunk Tallinnba, Sonja is jött a hajóhoz, már a helyi járaton találkoztunk. Integettek nekem, és eljöttem :(

A tenger még kissé be volt fagyva

A hajóállomás előtt Tallinnban

A valamikori városfal egy tornya

Igen, feltétlenül McDonald's kell egy ilyen ház aljába

Sonjánál pizsiben. Ildikó, hátul Gagarin, meg én

A másnapi ébredés

De Sonja tudja, mire van szükségem

Ez már Tartu, katedrális volt, most az ép része történeti múzeum

Ildikó mondta, hogy ez az állagmegóvás, tatarozás többe került, mint egy újat építeni. Dicséretes.

Faház Tartuban. Sok van.

Mondom én :)

Falusi port makettje a Néprajzi Múzeumban Tartuban.

Hogy ne csússzunk el a jégen. Ilyen kellett volna nekem télen.

Különböző tájegységek söröskorsói népi motívumokkal

játékok a Játékmúzeumban

ilyennel még én is játszanék :)

ez én vagyok

Kalocsai viseletes baba szintén a Játékmúzeumban

Küzdök Észtország térképének kirakásával

A Tartui Egyetem épülete

A tér régen

A főtér befagyott szökőkútjá(ba)n állva

Oscar Wilde és Eduard Vilde szobra. Sosem találkoztak, csak a nevük hasonlósága miatt ültette le őket erre a padra a művész.

Az Emajõgi folyó

Szobor annak emlékére, hogy Tartu 100 ezer lakosú lett

És mint mondtam, volt nagy munka is :)

Természettudományi Múzeum

Ismét csak elnézést kell kérnem, amiért sokáig távol voltam, de sajnos, vagy inkább szerencsére vészesen közeleg az IFUSCO, és egyre több elfoglaltságot ad nekem, így amikor szabadidőm lenne, akkor már erőm nincs, hogy a gép előtt üljek. 

Mivel a nem iskolában töltött időt a konferenciára fordítom, így igazából semmi érdekes sem történik velem, vagyis hát de, a konferenciával kapcsolatban sok dolog túl érdekes, de azokkal itt most inkább nem untatok senkit. 

Két hete voltunk a Természettudományi Múzeumban Markusszal, ami itt van tőlem nem messze. Másik helyen van még arborétum és üvegház is, ami ehhez az intézményhez tartozik,de oda már csak akkor megyünk, ha majd minden hó elolvadt. erre egyébként, ha minden jól megy, nem kell majd sokat várni, mert már alig van, de még a héten is esett...

A múzeum egy olyan épültben van, ami korábban gimnázium volt. Most az ősemberektől, dínóktól kezdve mindenféle őslényekről vannak leletek kiállítva, meg külön termek vannak az egyes éghajlati öveknek, ill. Finnország természetének. Ez utóbbin van a legnagyobb hangsúly, sok termen keresztül csak Finnország élőlényeit láthatjuk, de minden van, tényleg, kisebb állatok, nagyobb állatok, halak, gombák, fák, magvak, minden. Rovarok is.
Rettentően idegesített, hogy oké, hogy talán mi, magyarok túlzásba visszük a múzeumban csendben kell lenni dolgot, de a finnek meg rettentően szeretnek ott beszélni. Ez még oké is lenne normális keretek között, de a gyerek rohangálhat, visítozhat, és senki de senki nem szól rá. Hát én néha gondoltam, hogy mindjárt felpofozok valakit... De emlékszem, hogy amikor itt volt nálam Ildikó, és mentünk a Nemzeti Múzeumba, ott is ez volt a bajunk mindkettőnknek.

mindenféle csontvázak

szarvas

egy delfin feje :)

herkentyű

hal

csikóhal

tigris

oroszlán

egy bagoly meg a zsákmánya

ezek itt szarok. komolyan mondom. ezek ilyen hengeres tartók, amiknek a tetejét levéve különböző állatok ürülékét lehet nézegetni. jó, én értem, hogy a gyerekeknek hasznos, de azért kicsit meglepődtem, mikor az első tetőt felemeltem :))

hermelin nyáron és télen

egy ikon az egyik sarokban, mert amikor még az épületben működött a gimnázium, akkor abban a teremben volt a kápolna

baglyok

dínó

dínók a galériáról

És volt egy nagyon jó, és le a kalappal az ötlet előtt! Mégpedig az, hogy néhány rajzon keresztül bemutatták, hogy hogyan alakult Skandinávia meg a Baltikum területe, ahogy vége lett a jégkorszaknak, ill. kezdett olvadni a jég. Majd a rajzok után volt egy plazmatévé, amin ment egy kisvideó. Híradó főcímzene szólt, és ki is volt írva, hogy a hírek következnek, és megjelent egy fickó egy stúdióban, és a papírjairól elkezdte mondani ugyanezt, amit a rajzokon láthattunk. Vagyis a jégtakaró olvadása volt elmondva hírolvasási stílusban. Szerintem remek ötlet, a gyerekeknek így biztosan jobban megragad.

Az elmúlt két hétben tök jókat főzőcskéztem is. Mert néha egyébként napokig elvagyok krumpli-tojás-párolt zöldségen, de most, hogy rengeteg a dolgom, kell az energia, úgyhogy szoktam venni a fáradságot normális ételek főzésére. Hamarosan írok erről is!

Március 15-e a magyarórán

Eljött a nagy nap, már nagyon vártuk :) Tegnap bevittük Ildikónak az anyagokat, amikkel már készültünk, hogy amíg írjuk a dolgozatot, nézze át, aztán a kijavított verziót kinyomtattuk, meg este még cseten értekeztünk.
Reggel Anita még fénymásolt, Flóra szólt Artonak, hogy nyissa ki a termet és üzemelje be a technikát, aztán el is kezdtük.
Először arról beszéltünk, hogy a Himnuszt mindig énekeljük ünnepségek elején, és hogy úgy tűnik, ennek nálunk nagyobb a jelentősége, mint a finneknél, úgyhogy mi fel is álltunk, és a youtube-bal együtt elénekeltük.

Itt még látszik a gépen, hogy a Himnusz szólt

Utána az a szöveg következett, amit én írtam, és ami finnre is le lett fordítva, meg Markus és Ildikó által lektorálva. Ez elég nehéz szöveg volt, ezért is akartam mellé a pontos finn fordítását. Senki nem várja el az elsőévesektől, hogy megtanuljanak olyanokat, mint pl. feudális viszonyok eltörlése, meg úrbér, meg hasonlók, de úgy gondoltam, hogy valahogy ezek nem hagyhatók ki, ha pontos képet akarunk mutatni a forradalomról, és egyébként is felnőtt emberekről van szó, nem akartam teljesen lebutítani a szöveget.
A szövegben természetesen volt szó Petőfiről és a Nemzeti Dalról is. Anita készült ezzel, hozta a Nemzeti Dalt és a Szózatot is kinyomtatva, a Nemzeti Dalt kétféle finn fordításban is, meg ő is írt szöveget is a versekről, amihez kérdések is voltak, ill. a diákoknak egymástól kellett kérdezniük.

Anita kiosztja a verseket

A Nemzeti Dal Sinkovits Imre előadásában

A nemzeti dalos szöveg olvasása Anita vezényletével

Patrisia és Sampsa - Sampsa a vendégünk volt az órán

Kukka és Jukka (kéretik nem röhögni)

tényleg hallgattuk a Szózatot is

A szövegekben már többször is előkerült a 12 pont, ezért lassan azzal is előhozakodtam, a magyar mellett volt finn fordítás is, amit szintén Markus és Ildikó lektorálásával alkottam meg. Ezzel nem csináltunk semmilyen feladatot, csak úgy adtam nekik, hogy mégis tudják, mi az.

fegyelemre nem volt panasz :)

Ezután Flóra következett, ővele meghallgattuk az A jó lovas katonának, a Kossuth Lajos azt üzente, meg a Most szép lenni katonának c. dalokat, és mindegyiket le is fordítottuk, volt hozzá szószedet a hallgatóknak, és a szövegből pedig hiányoztak szavak, azokat be kellett írniuk. Többször is meghallgattuk a dalokat, szerintem nagyon ügyesek voltak.

valahány csepp esik rája...

a google is ünnepel :)

Megnéztük youtube-ról a Pirosmalac c. magyar népmesét is, ez az: http://www.youtube.com/watch?v=2bu7QToOdJQ Kétszer néztük meg, Flóra készült belőle, írt hozzá kérdéseket, amiket aztán együtt megbeszéltünk, meg így előkerültek új szavak is, amik nekünk is újak voltak finnül, pl. gereblye, koca. Meg azt sem tudtuk, hogy hogy van a mellény, de mikor Sampsa mondta, hogy liivi, megrohantak az emlékek, mert mikor száz éve Balti nyelvek és kultúrák órára fordítottam azt a hosszú szöveget finnből a lívekről, akkor a translator nem ismerte a szó 'lív' jelentését, és mindig mellényt fordított :)))
Na szóval volt ez a Pirosmalac is, utána pedig még kicsit beszélt nyelvi meg szleng szavak, kifejezések jöttek, mert gondoltuk, hogy nem lenne rossz ötlet. Végül Flóra állított össze egy jegyzéket, amiben mostani divatos kifejezések vannak, amik nem csúnyák, pl. szinonimák az okosra, butára, pénzre, rendőrre, fiúra, lányra, ilyesmik. Ezt a jegyzéket már nem sikerült végignéznünk együtt, mert elfogyott az idő (végül 9:15-től 11:45-ig voltunk), de azért mindig hasznos, ha van az embernek egy ilyen gyűjteménye, és amúgy máskor is beszélhetünk róla, ha van kedvük, vagy akarnak kérdezni.
Aztán Flórának volt még egy ötlete, amikor készültünk, amit aztán úgy tűnt, hogy felad, én meg gyorsan befejeztem hétfő hajnalban, mikor már nem akartam lefeküdni. Merthogy eredetileg akartunk még visszamenőleg a farsangról is beszélni kicsit, és ehhez lett volna egy rejtvény, amin képek vannak - jelmezes gyerekek, és be kell írni a rejtvényrácsba, hogy ki minek van öltözve. Végül úgy csináltam meg, hogy a jelmezekhez adtam körülírást is, pl. amikor napraforgó volt a keresett szó, akkor odaírtam, hogy nagy, sárga virág, úgy mozog a feje, ahogy a Nap jár, meg hasonlók. A rejtvény megfejtése, ó, mily' ötletes vagyok, farsangi bál lett :))) Na, ezt adtuk házi feladatnak.

Jó, az elején picit izgultunk, vagy nem tudtuk, hogy is kéne elkezdeni, mert oké, hogy Himnusz, de utána?! De aztán szerintem tök jól belejöttünk, és ugyan ezek a diákok az életben nem vágnának pofákat, vagy mutatnák ki bárhogy, hogy nem tetszik nekik a dolog, de úgy gondolom, hogy nem érezték magukat rosszul, meg nevetgéltünk is közben, mármint nem mi, hanem mindenki :) Szerintem kezdetnek nem volt rossz, és remélem, lesz még ilyen :)