Ma reggel fél 9 körül keltem, de gondoltam, mit csináljak a sötétben, még simán van időm visszafeküdni, aztán persze jól elaludtam. Mikor felkeltem, már egyáltalán nem volt semmi lelkesedésem, de kinéztem az ablakon, és olyan szépet láttam, hogy mennem kellett :)
Napsütés :)
Aztán kint már nem volt annyira tetszetős a dolog, főleg, hogy kb. az első, amit megláttam, az a B épület tetején lévő hótömeg volt, ami némileg elvette a kedvem a gyalogos közlekedéstől...
De ha már túl voltam a legnehezebb lépésen, az elinduláson, nem hagytam veszni magam. Vittem magammal a térképet, és mivel nem siettem, úgy gondoltam, besétálok az egyetem felé, lemérem, milyen messze van.
A Kamppi metróállomás
Találtam ezt a kis templomot, Vanha Kirkko a neve, és tényleg nem annyira mai, bár nem is valami régi, 1826-ban szentelték fel, és nem is olyan kicsi, mint amilyennek látszik, mert az internetes oldala szerint 1200 ülőhelyes. Hétfőtől péntekig 12-15 óra között van nyitva, majd egyszer bekukkantok.
Vanha Kirkko
Térdig hó
Egy kapu csak úgy
És rajta a tábla,kb. ez: "Itt volt az a temető, ahová 1710-ben négy hónap alatt 1185 helsinki lakost temettek el, akik borzalmas pestisben haltak meg, és Helsinki lakosságának 2/3-át jelentették."
Sétálóutca
II. Miklós
A kikötő
Háttérben a székesegyház
II. Miklós befagyott
De be ám! :)
Városháza
Komp
Az Uszpenszkij székesegyház, É-Európa legnagyobb ortodox temploma
Igen, ez a tenger, egy stégről vagy miről fényképezve
Mondom, ez a tenger.
Tér. Sarokban a városháza, mögöttem a tenger.
Az egyetem főépületének (?) régi szárnya
Székesegyház :)
Szentháromság templom, 1827-ben szentelték fel, ortodox, és február 5-én 10-kor kolta lapp nyelvű mise lesz, Ildikó elvileg akkor jön hozzám, megyünk!
Aztán mikor ilyen szépen kisétáltam magam, bementem a Nemzeti Könyvtárba, egy könyvet lefoglaltattam, hogy az enyém legyen rögtön, ha visszahozzák, egy másikat meg kihozattam egy világ végi raktárból. Hétfő délben mehetek érte :)
megint elmaradtam kicsit, de most a szűnni nem akaró migrén miatt... Nyeltem marékszámra a Cataflam-ot egy darabig, aztán már nem, minek...
Reggelre már egész jól lettem, de a majdnem két nap szenvedés azért nem kellett volna.
Mentem ma finnre, Larisza nem jött, mert beteg. Párokban kellett beszélgetnünk, nekem nem jutott pár, mert Aureliáék hárman akartak lenni, amúgy ettől függetlenül, nálam meglepő módon, még nem gondolom azt, hogy utálnak, és még én sem utálom őket :) Lényeg az, hogy Saijával, a tanárnővel voltam párban, aki rögtön bekérdezett: Mi a véleményed a politikáról? Hallottam ám a médiatörvényetekről :)))
Aztán hazafelé nagyon mosolygott rám egy lány, és köszönt, majd leült mellém. Aztán megkérdezte a nevem, meg felvilágosított, hogy egy finnre járunk. Úgyhogy a metrón végig beszélgettünk, és együtt még bementünk a Lidl-be is. Vettem ezt-azt, és csináltam kis tésztaszószt darált hússal, 75 dkg/45 cent Combino spagettire :)
Hagyma, darált hús, répa, paradicsompüré, oregano. Kb. ennyi.
Ezt tegnap fotóztam az ablakból. Az első, hogy színeket láttam az égen.
Ez ma este, ahogy kijöttem az óráról. A székesegyház.
Ez meg a Szenátus tér, II. Sándorral és hókupacokkal. Ígérem, lesz majd szép, nappali kép is, de ennek is van azért egy fílingje...
És ma megint tanultunk egy dalt, ez most egy szülinapi, mert különböző kifejezéseket tanultunk, hogy milyen alkalomból mit illik mondani, hogy tulajdonképpen a keresztelőtől az aranylakodalomig mindent el lehet intézni azzal, hogy Onnea!, de azért temetésen mégse má... :)
A dal felvezetése Saija részéről az volt, hogy a banda énekese depressziós volt, ezért öngyilkos lett, de hallgassátok, mert ez egy vidám dal! Szóljon tehát:
Most fél 5-van, épp kész vagyok napi teendőimmel, ill. kicsit pihentetem az agyam. Nem vagyok álmos, pedig ma 8 körül keltem, de majd elmesélem ezt is.
Pénteken délután találkoztunk volna egy téren, hogy elmenjünk valamilyen diákszervezetekhez, és oda is érem időben, de nem láttam a lányokat. A sarkon volt egy épület, amiről azt gondoltam, talán oda mentek, be is mentem, és végigjártam az emeleteket, de se mozgást, se hangokat nem hallottam. A legfölső emeleten volt egy lány, akinek elmondtam, hogy vendégdiák vagyok, és nincs meg a csoportom. Behívott, és mutatott egy csoportot, de nem őket kerestem :)
Úgyhogy elindultam, hogy postát keressek. Megszólítottam egy párt, a férfi rögtön csövesnek is nézett. :)) Kezemben volt a termosz, nem tudom, mit gondolt, hogy abba kérek-e pénzt, vagy mit, mindenesetre nagyon mutogatott, hogy ne közelítsek. Odakiáltottam neki, hogy én csak azt akarom kérdezni, hogy tudják-e, hol a posta :) Tudták, segítettek és elnézést kértek. Semmi baj.
A posta nagy. Nagy csarnok, sok polc, amin mindenféle boríték, papírok, dobozok vannak, van vagy 30 képeslapos állvány, meg az ég világos minden, ami Muminos, na most azt hiszem, hogy sikerült megcsinálnom, hogy ha rákattintotok erre a színes szóra, bejön egy másik oldal, ahol lehet a Muminokról olvasni. A csarnok közepén pedig van egy kör alakú pult, abban van pár kassza és néni. A csarnok végében kávézó. Megy mozgólépcső lefelé, de én nem mentem, úgyhogy (még) nem tudom, mi van ott, és nem emlékszem, hogy innen fölfelé is megy-e. Na, megkérdeztem az egyik nénit, hogy ha lapot szeretnék feladni, azt hol lehet. Hát, ott a kör közepén is lehet. nem hiszitek el, 75 cent Magyarországra egy sima levél. Itt a táblázat: http://www.posti.fi/english/pricesandinstructions/ Hát, szerintem felháborító annak fényében, hogy otthon egy belföldi majdhogynem ennyi. De legalábbis aránytalan a dolog.
Aztán hazajöttem, csináltam gombás perepecset. Elvileg ott lesz a szóra kattintva a recept. Ez a jól bevált, működő, Erika-féle recept. És konzerv gomba, mert a normális annyira drága. De így is nagyon finom lett, eléggé meg voltam elégedve magammal. A képen úgy néz ki, mintha nem lenne rendesen megsülve, pedig de.
Este eszegettem a perepecset és teát ittam, és egész jó kedvem volt, anyuékkal is telefonáltunk egy csomót, mármint úgy, ahogy szoktunk: Angi msn-en webkamerával, anyu meg nála kihangosítva telefonon. Nagyon jó, csak ha egyszerre beszélünk, még annyira sem érti senki a másikat, mint élőben. Találtam egy újságot a postaládámban, egyetemi lap, ott van rajta a nevem is. Nem tudom, hogy kipipáltam-e valami űrlapon, hogy előfizetek rá, vagy ez jár ingyen :))
Itt a sarokban a címzésem
Ez meg maga az újság. (Éééénn?)
Smidivel is beszéltem, mesélt az Educatio kiállításon szerzett élményeiről, szóval úgy általánosságban jó kedvem volt, közben meg valahogy olyan feszült voltam, hogy kénytelen voltam nekiállni kora hajnalban palacsintát sütni, persze csak egy párat, egy tojásból. Mint kiderült, tej már nem volt annyi itthon, mint amennyit saccoltam, úgyhogy elég sűrű, amorf amerikai palacsinták lettek, de finomak voltak, lekvárral megkentem őket. Itt egy fénykép, nem szép, de ha már csináltam... (Ne pocsékoljuk a filmet :)) )
Persze füstölt is egy kicsit, úgyhogy egy időre kénytelen voltam kirakni az ablakpárkányra a serpenyőt, hogy lehiggadjon. Nem tudom, mit bír ez a füstjelző, és mi az, amiért már beszól. Amúgy hétfőn kell várni a karbantartókat.
Ez volt az az éjszaka, amikor a spanyol újjáéledt poraiból... Ezt jegyeztem be szombat hajnal 3:27-kor facebookra:
na most mi lenne, ha a kedves szomszéd, aki hál' Istennek, felgyógyult a megfázásából, és már nem köhögi végig az éjszakákat, nem szombat hajnal fél 4kor rendezné át a szobáját, és még hallanék is valamit a filmemből?! remélem, ő is olyan nagy szeretettel fogja holnap hajnal 3 és 5 között végighallgatni a csárdáskirálynőt, mint ahogy most én érzek iránta :D
Még egyszer sem láttuk egymást, de annyira utálom.
Ja, még péntek este Anita szólt, hogy azon a diákszervezetes találkán kaptak mozijegyet, és kért egyet nekem is, hátha van kedvem elmenni. Hát mondtam, jó.
Dokumentumfilm fesztivál van, ez is egy dokumentumfilm volt, ugye meglepő. Inside job a címe, a gazdasági válságról szól, hogy mi volt '29-33 között, meg később, amikor rosszabb periódusok voltak, meg hogy a mostanit mi idézte elő, kik voltak azok, akik szóltak előre, de senki nem figyelt rájuk, mi a helyzet Izlandon, meg hasonlók. Angolul volt, nem feltétlenül vagyok birtokában ennek a szókincsnek, de azért lehetett érteni, és Matt Damon volt a narrátor, aki meg nagyon szépen beszél. :)
Aztán itthon elkezdtem megcsinálni a finn házit, azt a sok feladatot, amiről azt hittem, hogy mechanikusan menni fog a kitöltögetése, de persze mire már majdnem a végére értem, rájöttem, hogy nem ártana kicsit gondolkodni is, úgyhogy micsoda szerencse, hogy egy tök nagy jó radírt hoztam magammal... Az ombre meccset nézett... -.-
Vasárnap aztán ismét nekiveselkedtem a mosásnak, jaj, ezt most úgy mondom, mintha a folyópartra kéne menni :) Szóval levittem a fehéret is meg a színeset is. Természetesen csak 1 szabad gép volt. Sebaj, azt megpakoltam és elmentem a Lidl-be vásárolni. Mindenféle finom alapanyagokat vettem, aztán visszamentem cuccostul a mosodába, ekkorra lejárt a gépem, kicsit vártam szabad szárítóra. Bepakoltam a másik adag szennyest is, és feljöttem, mert már 50 percre állítottam a szárítót. Elpakoltam a vásárolt dolgokat, meg recepteket nézegettem, hogy vajon mit kéne főzni, aztán megint lementem, lejárt a szárító és a mosógép is, bepakoltam a második adagot is szárítani. Megfigyelés: a maximális 80 fok 50 percig majdnem kész munkát végez. Amíg ez a második szárítás lejárt, addig itthon összedobtam egy kis krumplifőzeléket sült kolbásszal. Hát nem tudom, ehhez minek recepteket nézegetni, de azért tök jó ötleteim vannak magamtól is :))
Vecsernyés Ildikó írt ímélt, hogy beteg, és a héten nem lesznek órák. Sajnálom, remélem, hamar meggyógyul, mert arcüreg- és kezdődő tüdőgyulladása van, és ezekben nekem pont elég gyakorlatom van ahhoz, hogy az ellenségemnek se kívánjam. Vagy csak annak.
Hajnalig olvasgattam a kötelező olvasmány Korhonen-cikket, amihez már otthon is volt szerencsénk (Oliko suomalais-ugrilainen kantakieli agglutinoiva?), de azért nem árt felfrissíteni a (lidérces) emlékeket, ill. elsajátítani a szókincsét finnül...
Ma reggel 8-kor keltem, kicsit takarítgattam, elhajtogattam a tegnap kiaggatott nyirkos ruhákat, mert már megszáradtak, és hallgatóztam. De nem nagyon kellett, mert a füstjelző karbantartója makulátlan úriember. :) Kopogásánál talán az is halkabb lenne, ha szolidan rámrúgná az ajtót. Ajtót nyitottam, ott állt egy nagyon fajin fiatalember, (saccra 4-5 évvel fiatalabb nálam :)) ) kislétrával. Beengedtem, mosolygott, gondolom, milyen megnyerő lehettem a cicás rózsaszín papucsban meg köntösben. Felugrott a létrára, leszedte a füstjelző burkolatát, rárakott egy újat, és már itt se volt. Ezért baromira megérte felkelni olyan korán, hogy még csak szét se nézett. És minden ragasztmányt is leszedtem a falról ráadásul, mert nem szabad a falra ragasztani semmit, de nem látszik meg, nyugi, csak úgy voltam vele, nehogy már a szerelő köpjön be, amilyen az én szerencsém. Amikor elment, mindent visszaragasztottam.
Megettem a maradék krumplifőzeléket, meg megírtam a fogalmazást is magamról, ami szintén házi volt finnre, és elindultam. A Porthania könyvesboltjában vettem fénymásolókártyát, 150 oldal 12 €, ez azért elég merész, de azt hiszem, már panaszkodtam, az otthoni 6 Ft / oldal helyemért, igaz mondjuk, hogy itt bedugom a gépbe a kártyát, levonja amit másoltam és visszaadja, és nem kell közben azt a sötét jószágot hallgatnom a sumér rokonságról, meg hogy az űrben kik a segítőink, milyen kiválasztott nép vagyunk, meg hogy ő tudja, hogy a finnek már átírták a tankönyveiket, mert ezt neki mondták a Dunaújvárosi Főiskola finn cserediákjai, akik nyilván a kohászat mellett rohadtul otthon vannak még sok egyébben is. Na, de felhúztam magam. Szóval a gép nem dumál.
Na de nem is a gép volt az első akadályom, hanem hogy hol van a könyvtár. :) Megint csak mentem jobbra-balra, sarkokat, mire kiderült, merre növekszik a számozás. De nagy nehezen meglett. A 2. szinten megkérdeztem az infopultos bácsit, hol a másoló. Irányt mutatott, meg is találtam lassan. De minek! Olaszul beszélt a gép, a kijelzője meg nem is tudom, mihez hasonlított, de gyanúsan sokat csipogott is, akkor is, amikor nem nyomogattam, úgyhogy összekaptam a cuccom, és elinaltam, ki az ajtón, majd be egy másikon, ami pont a bácsi elé vezetett :)) Ööö, én már itt se vagyok, felmentem a 3. szintre, ahol ugyan a finn nyelvű géppel se lettem jobban kisegítve, de ennek legalább emberi volt a kijelzője, és sikerült a kellő méretre lekicsinyíteni a könyvet, hogy két oldal ráférjen egy lapra. Aztán vissza is adtam a kölcsönzött könyvet. Hogyan? Van egy gép, megy benne a futószalag. A könyv hátuljára van ragasztva a kód, könyvet kóddal felfelé a szalagra, lézer leolvassa, képernyő kiírja, hogy köszi, és ha kell, egy kis gépen nyomsz egy gombot, ami ad bizonylatot arról, hogy visszavitted.
Saija megint rengeteg finn házit adott, de jó volt az óra, egy dalt is hallgattunk, ezt:
Ha valakit érdekel, ITT lehet a bandáról olvasni angolul, de azt azért mondom, hogy az egyik énekes lány, aki ráadásul pont ennek a számnak a szövegírója is, ma munkaügyi miniszter a finneknél, hiába, na.
Röviden annyi, hogy a lány nem megy a fiúval a kávézóba, mert táncórára kell mennie, a végén meg az van, hogy otthon hallja, ahogy odakint a fagyis kocsi zenél. A szám címe is az, hogy fagyis kocsi. Mint az a régi L'art pour l'art-mese, a Szétszaggatta. Mikor a királyfik mennek Portisch Lajoshoz. És azért Szétszaggatta a mese címme, mert az az utolsó szava is. :)) Na mindegy. Lehet, aludnom kéne egy kicsit. Mindjárt 6 óra...
Így már világos eddigi satnya szótanulási teljesítményem, nem? :)
Itt a terem + a szigorú Vecsernyés Ildikó :) Mindenféle hangcucc, projektor, és olyan írásvetítő, ami nem csak fóliát, hanem sima fehér papírt is ki tud vetíteni. Meg tv, dvd, video. Ja, és majdnem minden teremben.
Elnézést, hogy ilyen régen írtam, de egyszerűen annyira fáradt vagyok, hogy nem tudtam rávenni magam, meg a gyomorfekély se vidított fel túlságosan, ami tegnap estére megszűnt, és amiről még mindig nem tudom, hogy mi az, de ha sokszor lesz és nagyon megunom, akkor majd elmegyek orvoshoz. Smidi szerint semmi bajom, csak disznótoros után sír a gyomrom :) Nézegettem a neten, hogy mit javasolnak ilyen panaszok esetében enni-inni, hát kb. azokat, amiket egyébként is szoktam, és pont kamillát, citromfűt (füvet?), csalánt és cickafarkot (kat?), amik véletlenül pont vannak nálam, és egyébként is minden alkalommal ezeket rakom a teatojásba. Vicces, hogy az olyan oldalakon sem, ahol gyógyszert és orvosi kezelést ajánlanak a problémára, nem felejtik el megemlíteni, hogy egyébként idegi eredetű a dolog, és sokat segít a betegen, ha a helyén van a lelke, úgyhogy igyekszem összekapni magam.
Voltam kedden egyetemen, magyar grammatika órán, na, hát az valami kegyetlen. (Nekem ugye magyarul is az volt, minden esetben :)) ) Igen, a szakirodalom nekik is AZ A MAGYAR GRAMMATIKA!!!! Tőtípusokat tanultunk, ez nekem a szakkifejezések és a példaszavak szempontjából is rengeteg új szó 1-1 órán, de nagyon érdekes tapasztalat, szeretem. Szóval van az adott szabály, és mindig mondani kell hozzá egy csomó példát. Általában úgy, hogy a finnektől kérdezi Ildikó magyarul, nekem meg meg kell mondanom, hogy mit jelent az finnül, vagy elmondják, hogy fel tudjam írni, és ha túl hosszú a csend, akkor én mondom a magyar példát is, amin mondjuk néha jót röhögök magamban, pl. csak egy hajszálon múlott, hogy nem mondtam példának ezt: pacal, pacl-. Hát hiába, ha felénk így szokták :)
Szerdán a reggeli fordítás órát, aminek most lett volna az első alkalma, elaludtam, így csak a magyarórára mentem. Nyaralás és fokozás volt a téma, közben folyamatosan bővítem az óra alapján a szólistát, amiből majd vizsgáznom kell, meg este is fordítottam a cikket, amit választottam, de lehet, ezt már mondtam. A halál a finn és magyar folklórban, vagy mi.
Órák után hazaszaladtam enni, mert még kedden vettem Combino paradicsomszószt 99 centért, és főztem hozzá tésztát, be a tepsibe, és jó menzásan sajttal megsütöttem, na és hazajöttem, hogy ebből egyek, aztán meg 15:45-re mentem a főépülethez, ott találkoztunk Taruval, aki megmutatta nekünk a sportolási lehetőségeket. Nagyon jó, színvonalas helyek, felszerelt, sok új gép, szauna, masszázs, squash, floorball, miegymás, de szerintem elég drága, főleg, ha azt veszem, hogy a fitneszlabdámmal esni-kelni ingyen itthon is tudok, úgy, mint otthon régen. Arról nem beszélve, hogy nem hoztam se ilyen cipőt, se rövidgatyát, semmit. Kaptunk egy egyszeri belépésre való kártyát, ha jól rémlik, úgyhogy egyszer az életben kipróbálok majd valami gépet, de inkább ráveszem magam itthon a dologra, legalább nem fogok fázni ebben a kellemes 16-17 fokban a szobában.
Ma reggel felkeltem időben, de olyan kába voltam. Éjjel nagyon fájt a fejem, vettem be egy Cataflamot, aztán a spanyolok jöttek haza a buliból, szóval nem aludtam jól, és úgy döntöttem, ha már Ildikó úgyis mindig mondja, hogy nem muszáj minden alkalomra (összesen heti 15 óra, ha jól számolom - a magyar tuti 9, meg 2 a fordítás és 4 a grammatika, talán) mennem, mert tudja, hogy fárasztó, hát visszafeküdtem kicsit, aztán teázgattam, és elindultam a városba.
Előbb a főépületbe mentem, hogy a rektori Hivatalba visszaküldendő papírt aláírassam. Minden úgy működött, mint amire Anita elmondása alapján számítottam. Bementem, a lány kedves volt, aláírta, lepecsételte, majd felajánlotta, hogy akkor el is faxolja, nekem ne legyen gondom erre. Eljátszottam, hogy erre igazán nem számítottam, mint Mártírka néni: jaj, hát igazán neeeem keeelllettt voooolnaaaa :) És szépen megköszöntem.
Aztán az egyik könyvtárba indultam, meg is találtam az utcát, de nem emlékeztem a házszámra, és ráadásul az utca gyanúsan hamar véget ért. Ha már úgy is ott voltam közel, bementem a Finnugor Tanszék épületébe, hogy az egyik szabad használatú gépen megnézzem a pontos címet, aztán meg a térképemen, hogy hol is folytatódik az utca. (Az egyetemi épületekben vannak kihelyezve gépek, amikhez kaptunk felhasználónevet, amikor regisztráltunk a számítógépes irodában, és ha belépünk a rendszerbe, utána nem csak az itteni ETR-t vagy egyetemi oldalakat, hanem akármit meg tudunk nézni a neten.) Meglett a könyvtár, és mivel ez Finnország nyelveinek kutatóintézetében van, hát van recepciós is, számítógépen még belépés előtt meg kell adnod, hogy ki vagy, és miért jöttél, majd kapsz "vendég" feliratú, nyakba akasztandó kártyát, és utána léphetsz be pl. a könyvtárba. Tudtam, hogy miért megyek. Odaköszöntem a néninek, kérdeztem, hogy vannak-e csomagmegőrző szekrények, vagy vigyem be magammal a kabátot, de nem értette, és itt már gyanús volt valami. Hát sebaj, gondoltam, majd szól, ha valami nem tetszik. Megkerestem a kellő Korhonen-cikket, behúzódtam a sarokba, fényképezőgép elő :) Aztán kértem a nénit, hogy hozza elő (a város egyetlen kölcsönözhető) Kozmács Udmurt-magyar szótárát, mert az enyém persze otthon maradt... Nézi a gépet, majd mikor megtalálja a könyvet, felkiált: vooot, taaaaak :))) Hát majdnem mondtam, hogy kezdhetted volna rögtön az orosszal, akkor nem kellene itt szenvedni, hogy megértsük egymást angolul :) Aztán este mondta Larisza, hogy ez a néni tiszta orosz, és hogy finnül még viccesebben beszél, mint angolul. (Angolul amúgy majdnem sehogy.) Még leültem egy kicsit, "olvasni" a Korhonent, amikor a néni zárórát fújt, és mivel még két és fél órám volt a finnig, hazajöttem tükörtojást és sült krumplit csinálni.
A finnen megkaptuk a dolgozatokat, Lariszának és nekem is 24-ből 20 pontunk lett. Végül összesen 14-en vagyunk a csoportban, rajtunk kívül van még angol, dán, német, olasz - ő Aurelia, és a hétfői történeti nyelvészetre is jár, már a múlt héten is olyan kedvesen nézett rám, gondolom, neki is jó, hogy valakit ismer. Van még cseh, perui, japán, kínai, észt, és nem is gondolnátok: portugál (sátáni kacaj). Mikor mondta, hogy az anyanyelve a portugál, majdnem visszakérdeztem, hogy MIIII??? O.o Aztán rájöttem, hogy arra a nyelvjárásra gondol ott lent, a sarokban :))) ;) Bemutatkoztunk, mindenki elmondta, honnan jött és milyen nyelveken beszél, meg hogy mit tanul. Elég sokan vannak, akik fizikát vagy kémiát - ki érti az ilyet. Meg a kínai lány biotechnológiát, akkor van egy közgazdász, egy jogász meg egy pszichológus, meg Aurelia általános nyelvész, meg mi ketten Lariszával. Hát érdekes banda, az biztos.
Mindjárt el is kezdtük a 7. leckét, persze névszó tőtípusok (nemtom, hogy kell írni), hiába, ez egy ilyen hét, mindenütt tövek... Elég sok házi van, hozott Saija, az oktató 6 A/4-es oldalnyi névszót, amit különböző esetekbe kell tenni, hogy a töveket gyakoroljuk, meg magunkról kell írni fogalmazást. Hiába na, úgyis ráérek... :) Holnap - hála az égnek - nem kell sehová se mennem, de talán elmegyek városnéző és fényképező sétára, ami helyett ugye hétvégén aludtam.
Ott hagytam abba, hogy lehet, megyünk szaunázni. Mentünk is. Nagyon jólesett, de nem bírtam sokáig, gondolom, ha rendszeresen járok, megszokom majd, és egyre többet bírok bent tölteni, bár azért annyira nem is volt meleg.
Szombat este azt terveztem, hogy korán lefekszem, mert vasárnap millió dolgom van, de facebook-on belefolytam egy beszélgetésbe, aminek a '90-es évek igazán jó zenéi volt a témája, úgyhogy mire minden említett számot és az azokról eszembe jutókat is meghallgattam, hajnal lett megint. Közben a Suomen mestari-t olvasgattam, készültem a tesztre. A szomszédban egy spanyol nagyon köhögött, az ő zaját is próbáltam elnyomni a zenével, és megettem a rakott krumplim maradékát.
Vasárnap későn keltem, úgyhogy a tervezett délelőtti programom elmaradt, nem mentem se sétálni, se 1 €-s boltot felderíteni. Szokásomhoz híven kinyúltam az ágyból, hogy bekapcsoljam a laptopot, de az nem kapcsolódott be. A gomb beragadt. Nekem se kellett több, előbb késsel, majd ollóval kapirgáltam, végül beugrott, hogy az irodaszeres dobozomban van jóféle Wilkinson penge papírvágásra, hát azzal is próbálkoztam. A gomb még mindig be van ragadva, de ha erősen nyomja az ember, akkor elsőre kapcsol. Érdekes, hogy ez a dobozom a kék kisbőröndben volt, amit végül felvittem a gépre. A pengéket hogyhogy nem szúrták ki? O.o
Úgy rémlett, hogy a mosoda 3-ig van nyitva, úgyhogy gyorsan összekaptam a szennyest, és átmentem vele a B-be, ahol persze ott volt az ajtón, hogy este 10-ig üzemel, de ha addig halogattam volna, még most se lennék kész :) 5 mosógép van és 3 szárító, és ezek mind egy csempézett dobogón vannak, okos ötlet, ha folyik, nincs veszélyben a gép, bár ehhez mondjuk olyan kell, ami nem is akarja körbetáncolni a fürdőszobát :) Eltűnt egy zoknim, persze csak 1 db, bár már itthon is úgy sejtettem, hogy páratlanul vannak... Viszonylag gyorsan kész lettem, Angéla tanácsára nem mertem magas hőfokra állítani a szárítót, hogy kitapasztaljam, mi akarna összemenni és mi nem. De legközelebb kicsit bátrabb leszek majd, mert ezek közül semmi nem akar összemenni.
Mosás után megfőztem életem eddigi legjobb krumplis tésztáját, tanultam a tesztre, és megírtam a bemutatkozó levelet a Reguly Társaságnak, igaz, ez utóbbiba már a mosodában belekezdtem papírral és ceruzával. Anyuval is beszéltem, neki nincs otthon nete, de amikor Angival msn-en webkameráztunk, felhívta és kihangosította, így olyan volt, mintha ő is ott lenne vele. Működik a dolog, és tetszik :) Éjfél körül már aludni szerettem volna, de nem sokkal később gyomorfekélyt diagnosztizáltam magamnál, még most is ugyanazok a tünetek, az lesz az... Nagyon későn aludtam el, így persze reggel megint fáradtan ébredtem. Viccelek. Felriadtam, mint minden áldott reggel.
Bementem 9-re Vecsernyés Ildikóhoz, hogy megbeszéljük, hogyan is legyen tovább. Hát, a megbeszélés annyi volt, hogy 9:15-kor kezdődik az óra :) Ez magyaróra finneknek, nagyon érdekes. Rengeteg új finn szót tanultam, fogok rá járni, holnap is megyek, és valami fordítás órát is ajánlott, azt is megnézem. Az órán még karácsonyi és szilveszteri szókincs volt, meg a Mennyből az angyalt fordítottuk finnre, meg tényleg egy csomó feladat párokban. Sajnos 1-2x még kiment a fejemből, hogy itt most elsősorban az a lényeg, hogy magyarul segítsek, de nem volt belőle különösebb baj.
Óra után ebédeltem az egyik diákkal, beszélgetgettünk kicsit magyarul. Majd visszamentem a tanszékre, nézegettem egy régebbi Alkukotit, amiben a helsinki IFUSCO-ról is van szó, meg fényképek, én is rajta vagyok az egyiken. Aztán volt ott ingyen elvihető 1000-vuotias Unkari, eltettem egyet, meg kiválasztottam belőle egy érdekes cikket, amit szeretnék lefordítani. Ildikó ellenőrzi majd, azt mondta.
Volt még történeti nyelvészet óra, azzal szerintem nem lesz semmi gond, van olyan kötelező is, amit már otthon is olvastam finnül, ill. adott cikkek közül kell választani egyet, amit összefoglalsz 4-5 oldalban irányított kérdések alapján, ill. van angol nyelvű irodalom is hozzá.
Aztán mentem eltévedni, de sikerült papírt vennem végre, amire tudok írni, igaz, az 1 €-s boltot nem találtam meg, így amikor már egy könyvesbolt papír részlegén összeomlottam, úgy döntöttem, jó lesz az, és kész.
18-tól volt a teszt, Larisza is ott volt, kb. 20 perc alatt írtuk meg, szerintem nem volt nehéz, de legkésőbb szerdára érkezik meg az eredmény e-mailben.
Tegnap csináltam rakott krumplit, ez volt a nap fénypontja. Negyed 10kor mentünk az Erasmus-os diákok bulijába, amit így utólag 2 pontosra értékelek 10-ből. Az egyiket azért kapja, mert 2 percre volt gyalog, másikat meg azért, mert ugyan sokan voltak, de mégsem volt olyan tömeg, amit már csak üvöltve és embereket lökdösve tudok elviselni. Az átlagéletkort ha 20-ra saccolom, szerintem sokat mondtam, elég öregnek éreztem magam. És imádkoztam, hogy legalább egy olyan szám legyen, amit ismerek, de nem volt :) Tanulság: vagy benyalom a repertoárjukat, vagy nem megyek oda többet. Megszavaztam magamnak az utóbbit.
Hát, lehet, hogy nem fogok berúgni, amíg meg nem érkezik a következő pálinkaszállítmány, mert - ugyan tudtam már régről, de hát mindig reménykedik az ember - a legolcsóbb pia szórakozóhelyen az sör, 5 €-ért... Itt nincs ám olyan jó világ, mint otthon, hogy nincs pénzem, benyomok pár alattomost :))
Találkoztunk vagány magyar fiúkkal, sajnos én az ilyentől már rég nem ájulok el, de egy miatt irigylem az egyiket: kamionos otthon a szomszédja, és Helsinkibe is jár...
Minden zárt helyen tilos a dohányzás, na, a diszkóban van egy cigiszoba, még ilyet! Kb. 10-15 m2, és az ajtóban áll egy lány, aki minden hülyét, pl. engem megkér, hogy az italunkat hagyjuk az ajtó előtt. Remek, vágni lehet a füstöt, és az embertől még a sör+cigi élményt is megvonják... Arról már ne beszéljek, hogy a hidegben még rágyújtani sincs kedvem, meg kifújja a parazsat a szél... Úgyhogy általában kettőt szoktam cigizni naponta, egyet, amikor megyek, meg egyet, amikor jövök. De ma pl. olyan hideg volt kint, hogy eszembe se jutott rágyújtani.
Amikor jöttünk haza, a Heavy Corner előtt állt egy srác, szóba elegyedtünk vele, ez beszélő név, az utcánk sarkán van, ilyen metálos hely, de még mindig jobb, mint ahol a party volt, arról nem beszélve, hogy Tücsi egykori törzshelye, és hát mindig megtiszteltetés az ő nyomaiban járni :) És már Norman is kérdezte, hogy mikor megyünk oda, szóval most már hajolok rá, hogy akármikor :)
Most elmentem a Lidl-be, Anita felfedezte, hol van, vettem legolcsóbb mosóport, mert holnap de. akarok mosni, és mert ha úgyis mindentől ekcémás vagyok, akkor legalább ne a drágától, meg 2 kg-os narancsot, és durumtésztákat. 0.19 € 40 dkg, amit nem tudok kiszámolni, hogy mennyi lesz 1 kg, de saccra nem sok. Holnap krumplis tésztát csinálok, mert Angi otthon azt eszik, és nekem is megjött a kedvem hozzá. Aztán láttam még ilyen zacskós rizottókat többféle ízben 1 € körül, meg van Combino márkájú tésztaszósz, az is 1 € valamennyi. Szóval ha ügyes vagyok, akkor sikerül a menza ára alá is menni, oda meg akkor csak olyankor megyek, ha valami nagyon finomat látok.
Egyébként mára nagyon szépen lejárták a havat a tükörjégről, szóval semmi meglepetés, ott vagy szemben a kegyetlen valósággal :)
Ma este 10-ig van szauna a B épületben, vsz. átnézünk majd.
Kicsit elmaradtam a beszámolóval, de most pótolok mindent :)
Szerda este, mikor már épp pihentem ki a vásárlás fáradalmait, ami egyébként igaz, mert 100 kiló cuccal ilyen nagy hóban, és alatta mindenütt jeget sejtve, nem olyan egyszerű a dolog, na, akkor Simo rám köszönt fb-on, hogy lenne-e kedvem átugrani hozzá egy teára, Sonja is jön. Ugyanabban a pillanatban Sonja írt sms-t, hogy van-e kedvem elmenni vele Simohoz :) Volt. Gyorsan összekaptam magam, 3 megállóra lakik innen, és ott vártak a metrónál Sonjával. Tényleg ittunk teát, még udmurtiai füvekből, meg volt korvapuusti is, ez az: http://mitfozzekma.freeblog.hu/archives/2010/08/30/Korvapuusti_-_finn_fahejas_csiga/ Ki lehet próbálni, nagyon finom, bár ugye aki jár hozzánk Kutatók Éjszakájára és elég gyors/szerencsés, az már kóstolhatta.
Beszélgettünk mindenféléről, néztük a blogomat, és szereztem kölcsönbe két könyvet, egy orosz nyelvű tanulj magad tatárul-t, meg egy orosz-tatár társalgási zsebkönyvet. :)
Az utolsó metróval jöttem haza negyed 12-kor.
Utána eszembe jutott, hogy van valami, amit pólóban már rég szerettem volna megcsinálni, csak valahogy sosem sikerült nekifognom, de most megcsinálom a falra:
Ez a kedvenc udmurt szavam, szivárványt jelent, szó szerint pedig 'vízivó' :)
Elég későn feküdtem le, vagy hát korán, és úgy megijedtem, mikor délután 3-kor tesóm hívott, hogy azt hittem, kiugrik a szívem, olyan igazi megijedés volt :(
Szóval erre ébredtem fel, nem volt kellemes. Aztán néztem a menza oldalát, ezt: http://www.unicafe.fi/en#/City%20Center/Mets%C3%A4talo/1/1 Itt van angolul étlap, melyik nap melyik éttermükben mi van olcsón, sőt a következő hét is ott van. De mivel későn keltem, ide már nem mentem, hanem elindultam a boltba, vettem mindenféléket, aztán itthon főztem zöldséglevest gombával, meg sütöttem kolbászt és krumplit meg hagymát. Jól bekajáltam, aztán elkezdtem készülődni, mert 8-ra mentem valahova (nem tudom pontosan, mi volt az az épület), ahol az Alkukoti-nak volt szerkesztőségi ülése, ez az Alkukoti: http://blogit.helsinki.fi/alkukoti/ Azon a csoportképen én is ott vagyok valahol, meg talán Ildikó is :)
Szóval ez egy finnugor lap, de most volt vele valami galiba, amit ezen az ülésen igyekeztek megoldani. Asszem, talán valaki visszalépése miatt csúszott egy szám, most volt szó a 2010/12-ről. Nem túl sokat értettem, de a fő vonalat, meg hogy épp mikor milyen cikkről v agy témáról van szó, az megvolt. Egyébként elég jó hangulat volt, voltak ismerősök, az asztalon vajas kenyér, sajt, uborka, mandarin, meg a vége felé már sör is. Itt van pár kép:
Sampsa, valaki, Niko, valaki
Sveti
Norman
Juha
Konsta, Simo
Mikor vége lett az ülésnek, még beszélgettünk kicsit, aztán olyan fél 11 körül elindultunk haza, a vasútállomásig nagyjából együtt mentünk, aztán mindenki másfelé.
Amikor hazajöttem, ettem a zöldséglevesből, majd elkezdtem a könyvtári katalógust böngészni, mi minden van itt. Eléggé felvidultam, van csomó cucc a szakdogámhoz például. Smidi elkezdett panaszkodni, hogy ő meg hosszú ideje keres már egy könyvet, de nincs az országban sehol. Hát, ebben az országban van, csak jan. 27-ig ki van kölcsönözve, de ha visszahozzák, befényképezem neki.
Most megint zöldséglevest ettem, de közben kaját csinálok. Rakott krumpli lesz. Kisuvickoltam a sütőt rendesen, amíg megfőtt a krumpli. Kolbász is van, tejföl is, és tegnap végre fűszereket is vettem, egész normális háztartás kezdek lenni.
Este Erasmus-buli lesz, baromisok kedvem van hozzá... de azért megyek, biztos jó lesz!
Ó, hát ez a nap sem volt kalandoktól mentes. :)
Hajnalig nézegettem a finn könyvet, elkezdtem a feladatokat is megoldani, meg új szavakat is feljegyeztem magamnak, aztán olyan 4 körül lefeküdtem, beállítva az órát negyed 10-re. Amikor csörgött, egy párszor szundira nyomtam, sőt, még a hangerejét is kisebbre vettem :) És arra ébredtem, hogy Anita csenget. Hopp, 11:38!!! Kikiabáltam, hogy megyek, megpróbáltam gyorsan összekapni magam, de mire kirohantam, ő már nem volt sehol, mondjuk ezt meg is értem, mert ekkor volt 11:48, és nekünk amúgy félre volt megbeszélve a találkánk, mert 12:00-kor indul a busz az IKEÁ-ba.
Futottam, futottam azon a frissen hulló havon, ami a tükörjeget olyan ízlésesen elfedi :))) Ilyet akarok:
Hátha ez a talp nem csúszik :)
Szóval futottam az utcán, 3 perc alatt ott voltam a metrónál, felugrottam az érkező szerelvényre, 2 perc múlva már kifelé futottam a vasútállomáson az aluljáróból, és kerestem a fehérségben a nagy kék-sárga IKEÁ-s buszt. Meg is láttam kicsit távolabb, szaladtam, de sok zebra volt, úgyhogy én már elképzeltem, hogy úgy járok, ahogy otthon szokták csinálni: pont becsukja az orrom előtt. De nem, sőt, mikor szálltam fel, Anita megkocogtatott hátulról. Nem tudom, hogy alakult így, de ezek szerint nagyon jó időt futottam.
Még alig ocsúdtam fel abbéli meglepetésemből, hogy elértem a buszt, mikor kb. 20-25 perc utazás után megérkeztünk, és ki volt írva, hogy Isten hozott az espoo-i IKEÁ-ban! :)))
Hát mindegy, ha ide jött a busz, akkor itt vagyunk. Anita pár perc alatt összekapkodta magát, úgyhogy el is ment fizetni, hátha eléri a 13:00-kor visszainduló buszt.
Magam maradtam. A dologhoz hozzátartozik, a) tegnap este a katalógusból kiválasztottam, miket akarok venni, és fantázianévvel, mindennel felírtam, b) otthon eddig egyszer voltam ilyen áruházban, akkor is csak enni. Tehát a szokásrendszert legkevésbé sem ismerve csak arra figyeltem, hogy megszerezzem a felírt dolgokat, s az eszembe se jutott, hogy talán nem kellene kirámolnom a berendezett mintakonyhákat, ha lent úgyis vár egy kegyetlen nagy raktárrész.
A bevásárlótáskát jó nehézre megpakolva boldogan indultam fizetni, mikor megláttam, hogy hopp, van itt azért választék. Úgyhogy a fenti, többnyire a felírtnál drágább zsákmányokat lent ügyesen kicseréltem a valós felírtakra, utána pedig megebédeltem. Míg vártam a buszra, vettem egy kávét, és üldögéltem az előtérben. Van olyan bevásárlókocsi, amire eleve oda van építve olyan babahordozó, amiben a kisbabák utaznak az autóban! És a nyugdíjasokat nem nagyon van miért utálni, mert ha akarnak valamit, azt mondják vagy megkérdezik, nem pedig várják, hogy kitaláld, vagy rosszallóan bámulnak, és ha kinyitod nekik az ajtót vagy bármi, akkor érthetően, normálisan megköszönik. O.o
Amikor visszafelé jöttünk - merthogy a buszon Anita is rajta volt, mert itt ebédel ő is -, már rendesen esett a hó.
A szerzeményeim a következők:
Színes kefék
Színes törölközők
Szappantartók és fogmosópohár a fogkefének
Tányérok, 0.60 € / db
Dobozok és poharak, 0.50 € / db
Evőeszközök és egyebek
Dracéna 1 €-ért, már át is ültettem
ÉÉÉÉÉSSSS szőnyeg!!! Le a linóleummal!
És éjjel még azt is felfedeztem, hogy a sütőben tudok melegszendvicset csinálni. :)
Reggel 08:15-kor hívott tesóm, hogy csak azt akarja kérdezni, sikerült-e felkelnem. Hát hogyne. A hívására. Rohanás, Anitával fél 9-kor találkozunk a ház előtt. De odaértem :)
Az egyetemen volt egy kb. fél órás-45 perces eligazítás még, főleg tanulmányi dolgokról. Utána felmentünk Anitával az 5. emeletre, hogy feliratkozzunk a finn kurzusokra. A tegnapi lány ma is ott volt, beszéltünk, kiderült, hogy ő lesz majd a tanárom. Utána találkoztunk Taruval, a mentorlánnyal, és elindultunk, hogy megmutasson nekünk még egy könyvtárat.
Tükörjég, tükörjég,
Kezem-lábam töröm szét,
Kezem-lábam töröm szanaszét.
Kezem-lábam töröm bizony szanaszét,
Meggyötör engemet ez a tükörjég.
Megérkeztünk a könyvtárba, ahol felvetettem, hogy ha már itt vagyunk, iratkozzunk is be, mert ugyan a diákunk érvényes kölcsönzőjegy lesz majd ide is, de arra még kb. 2 hetet várni kell, és könyvre meg előbb is szükségünk van. Beiratkoztam, és kikölcsönöztem azt a könyvet, amiből jövő hétfőn a finn teszt lesz:
a könyv meg a kártya
Ja, úgy kölcsönzöl, hogy bedugod te egy gépbe a kártyát, meg pittyegteted a könyvet, nem ám olyan savanyú nénik, mint nálunk, és visszavitelkor is egy gépbe megy a kártya, a könyv meg lézeres leolvasós futószalagra, kóddal felfelé, hogy a lézer le tudja olvasni. Ezen túlmenően lépten-nyomon szabadon használható számítógépek vannak, és ezzel a már említett diákigazolványfélével szemeszterenként 5 vagy 600 oldalt ingyen lehet nyomtatni, fénymásolókártya meg pl. 150 oldalas az 12 € (hát, ha 270-nel számolok, elég durva az otthoni 6 Ft-os helyemhez képest).
Megfordítottam lendületesen a könyvet, és mit látok: az árát. Hej, mondom, de jó, 4.29, akkor majd megveszem. Höhö, DisneyLand, mi? 42.90 €. Ősi magyar szokás szerint befényképezem, és ingyé kinyomtatom :) Lényeg amúgy, hogy most megvan, mert hétfőre fel kell belőle készülni. Az első 7 lecke lesz majd a tesztben, de mivel a könyv 9 lecke összesen, nem hiszem, hogy 2 leckéért megvetetnék, szóval úgyis másik kell majd. De azzal is a fent említett módon fogok eljárni :)
Voltunk az egészségügyi centrumban, hogy ha valami baj van, tudjuk, hová kell menni. Azt mondták, nyugodtan jöjjünk ide, mert nem különbözik az ellátás és a bánásmód színvonala a magánrendeléstől, inkább az csak presztízs, és ez 6 €, az meg 40 körül kezdődik.
Utána felmentünk Taruék irodájába, ahol a diákszervezetük működik. Itt van néhány kép:
Ő Taru.
Sarokülő, nem mai, és élőben nagyon szép.
Másik sarok, műbőr babzsákokkal :)
Itt beszélgettünk kb. egy órát, mindenféle teendőinkről, meg ami eszünkbe jutott. Kiderült pl., hogy ezzel a kártyával bármennyi könyvet ki lehet kölcsönözni, nincs limit, azaz rám lefordítva: bármennyi könyvet vihetek nem vissza :)
Utána közösen elmentünk a menzára, barna rizst ettem kolbászos szósszal, meg saláta, kenyér, szörp, ez ilyen összeválogathatós menü, 2.50 €.
Anitával hazafelé bementünk a boltba, vettem virágot, meg egy 6 l-es földet, már át is ültettem:
Ez a bögre, amiben van, az alagsorból származik, ami asszem, eredetileg klubszoba szerűség, de oda lehet vinni mindenfélét, amit megunsz, vagy nincs rá szükséged, vagy nem bírod hazautaztatni. De még hogy mi minden van ott, öcsém!
Gubera Vera hét élete...
A szerzeményeim pedig:
Ugye ez a csorba bögre a virágnak, egy IKEÁ-s kancsó, és egy valami, ami most nokedliszaggató lesz :)
Aztán még felfújtam a labdát, minek köszönhetően holnapra már nem csak a lábamban, hanem a kezemben is izomláz lesz...
Itt van, tényleg felfújtam :)
Holnap csak 11:50-re kell menni, délben indul a busz Vantaa-ba az IKEÁ-ba!!! :)
