Kedden vizsgáztam 10-től, ezért hát előtte éjjel (is) végig tanultam. A vizsga után elintéztem a papírmunkákat még, meg vásárolgattam ezt-azt, de már 2 körül otthon voltam. Elkezdtem pakolászni. Kipakoltam a bőröndöt, bepakoltam a bőröndöt. És még sokszor. Nem értem, honnan van ennyi cuccom, ill. hogy ennyi cucc hogy foglalhat ennyi helyet, mikor már Smidi elvitt egy csomó mindent, és én is hoztam haza a múltkor jópár dolgot...
3-kor úgy döntöttem, megengedek magamnak egy egyórás szünetet, és ezért ledőltem, és beállítottam az ébresztőt 4-re. Mit ad isten, 3/4 4-kor arra riadtam fel, hogy egy nő kulccsal bejött a szobába. Kölcsönösen meglepetten néztünk egymásra, majd kérdezte, hogy hát én még nem költöztem el? Hát mondtam, hogy sajna, mert vizsgám volt, meg amúgy is maguk adtak egy papírt, amiben az volt, hogy mivel 31-ig van a szerződésem, ezért 1-jén délig húzzak el, de no para, megyek még ma éjjel, csak előbb összecuccolok és kitakarítok. A nő mentegetőzött, hogy semmi baj, meg hogy elnézést kér, hogy rám rontott, csak hát valamiért azt gondolta, hogy... Na jól van, egye fene, megbocsátok... Visszafeküdtem, 2 perc múlva lejátszódott ugyanez a sztori egy fickóval is, akkor már egy kissé ideges is voltam, meg persze alapból kimerült, úgyhogy nem feküdtem vissza már, mert úgy éreztem, ha jön még egy próbálkozó, szó nélkül legyilkolom.
Összepakoltam a szeretetcsomagot: a Sonjától kölcsön kapott ágyneműt meg huzatokat, meg konyhai dolgokat, valamint a saját konyhai eszközeimet, szőnyegeket, pár fürdőszobai dolgot. 7-re jött Norman, akivel mindezeket elvittük az Uusi Ylioppilastaloba, ott elraktuk őket, hogy ha megy ki innen a következő áldozat, majd nyugodtan használhassa :)
Utána visszamentem a koliba, hogy folytassam a pakolást, takarítást. Flóra már jött nem sokára, és segített mindenben. Eredetileg úgy beszéltük meg, hogy az utolsó estét nála töltöm, de ettől lassan kezdett elmenni a kedvem, bár tulajdonképpen magától az élettől is. Ehhez jó kiinduló volt az, hogy mikor lehajoltam egy szemetes zacskóért, becsípődött a hátam, meg aztán az, hogy a cucc jóval több volt, mint ahány kezünk van, ill. amennyit fizikailag elbírunk, és ehhez hozzá jött még az, hogy az én idegeim igazából már 2 dekát sem bírtak volna el... Megadtam magam, és útnak indultunk, vittük az enyémeket, meg még 1-2 szatyrot, amiben maradékok voltak, pl. ketchup, mustár, rizs, tészta, ilyesmi, meg még Simo udmurt társasjátéka meg a tatár nyelvkönyvek.
Még nem értünk ki a vasútállomásig, amikor a piros bőrönd húzókája megadta magát. Eljátszottam a gondolattal, hogy akkor én ott meg is várom a reggeli buszt, de Flóra nagyon kitartó volt, bár az ő hangulata sem volt rózsás, érezve azt, hogy némileg túlteng bennem az elfojtott agresszió. (Hangot adtam egyébként a véleményemnek, de azért igyekeztem visszafogni magam.)
Nagy nehezen kiértünk hozzá, bár az út további része már tényleg inkább csak idegileg volt fárasztó. Azért még az ajtóban eldőlt a kék bőrönd, és eltört benne a Heavy Corner-ből elhozott pohár... Kiszedegettem a szilánkokat, utána meg ezredjére is kipakoltam a piros bőröndöt, hogy megnézzem, meg lehet-e szerelni, de mért is lehetne - valami műanyag szar tartotta...
Nagy nehezen kiértünk hozzá, bár az út további része már tényleg inkább csak idegileg volt fárasztó. Azért még az ajtóban eldőlt a kék bőrönd, és eltört benne a Heavy Corner-ből elhozott pohár... Kiszedegettem a szilánkokat, utána meg ezredjére is kipakoltam a piros bőröndöt, hogy megnézzem, meg lehet-e szerelni, de mért is lehetne - valami műanyag szar tartotta...
Visszapakoltam szépen, tartottam egy újabb selejtezést, kiszedtem egy csomó papírt, amire mégsem lesz szükségem, ill. így, hogy kidobtuk, tuti, hogy kelleni fog az összes... :)
Sikerült szundikálni kb. 2 órát percenként felébredve, hogy ugye nem fogunk elaludni, aztán kimentünk a buszhoz, be a vasútállomásra, mert úgy gondoltam, nem jó ötlet más megállóban felszállni a reptéri buszra, mert általában már a vasúton tele szokott lenni. Hát most, hogy bezarándokoltunk hozzá, természetesen rengeteg hely szabadon maradt végig. Némileg sokkolt a felismerés, hogy Helsinkiben hajnal 3/4 7-kor 17 (!!!) fok volt. Ebből bizony kánikula lesz, biztos ami biztos, egy fickó már akkor félmeztelen volt, amit annyira nem bántunk, mert nagyon kis csinos, kidolgozott felsőteste volt, és ahogy láttuk, egy néninek még a csomagját is levitte a lépcsőn, bár az egy kicsit nyomasztott, hogy rajtam helyhiány miatt zakó ÉS szövetkabát (!!!) is volt :))
Úgy terveztük, hogy becsekkolok gyorsan, utána még bőven lesz időnk, hogy befonjam Flóra haját, de legnagyobb meglepetésünkre minden pultnál iszonyat hosszú sorok álltak. Kiderült, hogy azért, mert nem működnek azok a szalagok, amik a bőröndöket viszik, így mindenütt azokkal a kézikocsikkal állt a személyzet, és amikor megtelt egy, akkor eltolták, hahhaaa... ekkor már biztos voltam benne, hogy az én cuccom legalább is Nicaraguába fog menni, de Pestre tuti nem. És abban is, hogy mire oda jutnék a pulthoz, ki fog törni ismét a vulkán, de semmi baj, mert ha tele lesz pernyével a terminál, akkor legalább nyugodtan rágyújthatok bent is :))
Nagy nehezen sorra kerültünk. A piros bőrönd 23 helyett 24.7 kiló volt, kicsit húzták a szájukat, de engedték. Viszont az már nem tetszett, hogy a kék bőrönd, amit a gépre akartam vinni, 10 helyett 10.8 kiló, a hátizsákot látva meg már végképp nem akartak partnerek lenni.
Mondtam, hogy nincs az az isten, hogy a kék bőröndöt feladjam, mert abban vannak a fontos papírok meg a laptop, és azt akkor is viszem magammal, ha minden mást itt is hagyok. Hát oké, akkor adjam a hátizsákot. Hopp, 5.5 kiló, akkor ez 50 € lesz. Oké, ha ennyi, hát ennyi. Semmit nem akartam otthagyni, fel voltam készülve a dologra. Természetesen a pultnál nem lehet fizetni, el kell menni máshová, ami külön öröm akkor, amikor már a gépen kellene ülnöm egyébként, csak ugye nem haladok amúgy sem a csomagszállító szalagos gebasz miatt. És ekkor az éjjelre lelépett szerencsecsillagom visszaállt fölém: odajött egy lány, hogy hellóóó, mi is mondtuk, hogy hellóóó :) És elkezdte mondani a nőnek, hogy neki ezüstkártyája van, 2 csomagja lehet, és a hátizsákot írják hozzá. A nő kérdezte, hogy mi ismerjük-e egymást, mi meg mondtuk, hogy természetesen :)) Aztán hálálkodtam a lánynak egy sort :)
Mivel semmire nem jutott már idő, kivételesen nem bántam volna, ha a vécé mellé kapom a helyem. De nem, kivételesen a vészkijárathoz kellett adni, hogy végigmászhassak a fél repülőn az albánokon keresztül, akik természetesen 5 büdös kisgyereket is cipeltek magukkal... A büdös az így gyakorlatilag értendő :)
Úgy terveztük, hogy becsekkolok gyorsan, utána még bőven lesz időnk, hogy befonjam Flóra haját, de legnagyobb meglepetésünkre minden pultnál iszonyat hosszú sorok álltak. Kiderült, hogy azért, mert nem működnek azok a szalagok, amik a bőröndöket viszik, így mindenütt azokkal a kézikocsikkal állt a személyzet, és amikor megtelt egy, akkor eltolták, hahhaaa... ekkor már biztos voltam benne, hogy az én cuccom legalább is Nicaraguába fog menni, de Pestre tuti nem. És abban is, hogy mire oda jutnék a pulthoz, ki fog törni ismét a vulkán, de semmi baj, mert ha tele lesz pernyével a terminál, akkor legalább nyugodtan rágyújthatok bent is :))
Nagy nehezen sorra kerültünk. A piros bőrönd 23 helyett 24.7 kiló volt, kicsit húzták a szájukat, de engedték. Viszont az már nem tetszett, hogy a kék bőrönd, amit a gépre akartam vinni, 10 helyett 10.8 kiló, a hátizsákot látva meg már végképp nem akartak partnerek lenni.
Mondtam, hogy nincs az az isten, hogy a kék bőröndöt feladjam, mert abban vannak a fontos papírok meg a laptop, és azt akkor is viszem magammal, ha minden mást itt is hagyok. Hát oké, akkor adjam a hátizsákot. Hopp, 5.5 kiló, akkor ez 50 € lesz. Oké, ha ennyi, hát ennyi. Semmit nem akartam otthagyni, fel voltam készülve a dologra. Természetesen a pultnál nem lehet fizetni, el kell menni máshová, ami külön öröm akkor, amikor már a gépen kellene ülnöm egyébként, csak ugye nem haladok amúgy sem a csomagszállító szalagos gebasz miatt. És ekkor az éjjelre lelépett szerencsecsillagom visszaállt fölém: odajött egy lány, hogy hellóóó, mi is mondtuk, hogy hellóóó :) És elkezdte mondani a nőnek, hogy neki ezüstkártyája van, 2 csomagja lehet, és a hátizsákot írják hozzá. A nő kérdezte, hogy mi ismerjük-e egymást, mi meg mondtuk, hogy természetesen :)) Aztán hálálkodtam a lánynak egy sort :)
Mivel semmire nem jutott már idő, kivételesen nem bántam volna, ha a vécé mellé kapom a helyem. De nem, kivételesen a vészkijárathoz kellett adni, hogy végigmászhassak a fél repülőn az albánokon keresztül, akik természetesen 5 büdös kisgyereket is cipeltek magukkal... A büdös az így gyakorlatilag értendő :)
Ja, persze mikor mentem a biztonsági ellenőrzéshez, elhintettem Flórának, hogy remélem, valami nyugdíjas csoport lesz majd előttem, és hát persze hogy bingó! De végül ott is sorra kerültem. Benne felejtettem a táskámban néhány öngyújtót, és hát ugye csak egyet szabad... (Mondjuk honnan kéne tudnom, mi minden van a táskámban? Néha még én se merek belenyúlni :)) ) Lényeg, hogy volt a sárga gyújtó a cigis dobozban, meg külön szanaszét még egy piros, meg egy szivecskés. Kérdezték, hogy melyiket akarom megtartani, mondtam, hogy jó lesz a sárga, ami már egyébként is a dobozban van. Jó, de biztos vagyok benne? Nem akarom inkább a szivecskéset? Hawawawawaaa tartsátok meg mind a hármat, szdmeg...
Utána futás következett, mert már mondták be, hogy a pesti gépre illene azonnal felszállni. El is értem a buszt, majd az albán kolóniát eltaposva sikerült felmásznom a repülőre. Aztán kibicajoztunk a géppel a felszállópályához, ez kb. egy fél órás kis brümmögés volt a betonon, tényleg kb. olyan volt, mintha a pilóta most csinálná a rutinvizsgát :)) Kanyarodás jobbra, balra, kis tolatás, ilyenek :)
Itthon még a szalag előtt szereztem én is olyan kézikocsit, és a bőröndöket rögtön arra pakoltam. Anyu várt rám, hívtam taxit, de mondták, hogy már az érkezés oldalra csak az jöhet be, aki szerződve van Feriheggyel, (de mivel az 5500-ért hoz haza, hülye lennék igénybe venni) úgyhogy fel kellene fáradni az induláshoz. A liftnél ott állt egy karbantartó, kérdeztem, hogy beszállhatnánk-e ezzel a kocsival is, mondta, hogy egye fene. Persze ez nem olyan egyszerű, mert a) a bőrönd keresztben nem fér be a liftbe b) a bőröndöt meg se tudjuk mozdítani, pláne én, aki a becsípődött hátam miatt még mély levegőt sem tudok venni c) a liftajtó a szenvedés közben folyamatosan csukódik, csukódik, csukódik :))
De végül is rendben hazaértem, és semmi más nem számít. Köszönöm, hogy olvastatok, meg néha szánakoztatok, vagy szurkoltatok vagy hasonlók. Most úgy gondolom, hogy többet az életben nem megyek sehová, de ha mégis, akkor majd még írok! :)
De végül is rendben hazaértem, és semmi más nem számít. Köszönöm, hogy olvastatok, meg néha szánakoztatok, vagy szurkoltatok vagy hasonlók. Most úgy gondolom, hogy többet az életben nem megyek sehová, de ha mégis, akkor majd még írok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése