2011. február 14., hétfő

Az (eddigi) leghidegebb napom

Botorkáltam reggel iskolába. Nem is sikerült elindulnom időben, mert csak ültem az ágyban, és győzködtem magam, hogy mozduljak meg. Aztán sikerült, onnan már elég jól haladtam az összepakolással, elkészüléssel. Kinéztem az ablakon, ó, mondom, zsíros, süt a nap :) Aha, gondolom én. Hát, már a sarkon éreztem, hogy valami nem stimmel. Nagyon fújt a szél, bebújtam a sál mögé, de ugye úgy bepárásodik a szemüveg, na, azt levettem, azt hittem, kifagy a szemem... Odaértem a sarokra, ahonnan látszik a ház tetején a hőmérős óra. 9 óra valamikor -15 fok volt. És a hétre még hidegebbet is mond. De nem is a fokkal volt baj, hanem a széllel. Kicsit a fejem fázott, konkrétan úgy éreztem, szétfagy a koponyám :) Úgyhogy ezentúl lesz nálam +1 sapka is, hogy ha kell, alá tudjam venni a másiknak, ill. a térdemben szétfagytak a csontok, ahogy arra otthon számítottam is. Azzal meg nincs mit tenni, mert a leglágyabb szellőt is mindig érzi. Tudom, minek jöttem ide. Vagy miért ilyenkor. 
Egyébként várom a még hidegebbet, Flórával megbeszéltük, hogy majd fagyizunk az utcán, meg fényképezkedünk a hőmérővel, meg a tengeren. Amúgy ahogy otthon is télen jut eszembe, itt is sokszor gondolok rá, hogy de jó lenne most kesztyűben fagyizni egyet.
Itthon van fagyi, Flóra hozott a pénteki bulira 2 doboz Lakritsi-t, de nem nyitottuk ki, végül én kezdtem meg tegnap az egyiket. Na, a lakritsi az olyan mint a medvecukor. És ez ilyen vaníliás-medvecukros fagyi, kegyetlen finom :)
Tegnap főztem frankfurti levest, nem emlékszem, hogy írtam-e már. Ma is ezt ettem.
Ja, persze volt a mai történeti nyelvészetre házi, tegnap még nem hozott ki a sodromból, ma, mikor hozzáfogtunk, már igen.
Úgy néz ki, hogy 35 szó van megadva, mind 4 polinéz (tonga, szamoa, ratotonga, hawaii) nyelven. És meg kell állapítani, hogy milyen hangmegfelelések vannak a 4 nyelvben, meg hogy a 4 nyelv példaszavai alapján milyen hangokat tudunk rekonstruálni a polinéz alapnyelvre, meg hogy bizonyos szavaknak mi a polinéz alapnyelvi alakja. Az első reakcióm természetesen az volt, hogy mi közöm hozzá :)) A második, hogy ha egyszer véletlenül lesznek tanítványaim, ezt én is feladom nekik hahahahahaha Nekiültünk Flórával, valamit csináltunk is, de fáztunk és fáradtak is voltunk, úgyhogy sokszor megfordult a fejünkben, hogy haza kéne inkább menni, de végül csak meggyőztük egymást, és bementünk. Hát, nem sokszor szoktam ennyire megbánni :) Szundikáltunk mindketten, meg halvány fogalmam nem volt, hogy mi a helyzet, még annyira sem, mint máskor szokott lenni. Azt mondta Flóra, néha úgy tűnt, hogy Rigina, a tanár a mi fejünkön röhög. Ill. volt egy kedves megjegyzése, ami feldobott: - Nincsen zsebkendőtök? A magyaroknak szokott lenni :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése