Itt vagyok már :)

Először is elnézést kérek mindenkitől, aki csak itt tudja követni, hogy mi van velem! Legközelebb ha ilyen sokáig nem lesz energiám rendes bejegyzést írni, valami kis rövideket fogok - életjel gyanánt :)

Egy darabig egyébként jegyzeteltem, hogy mi történt velem.
Hát, például az, hogy vettem sárga tőkehalat, ami elég érdekesen van becsomagolva:

Csúnya, szappanalakú hal

Na de aztán megsütöttem, kicsit fűszereztem, és csináltam hozzá salátát és sült krumplit is, ez lett a vége:

Finom

Vasárnap volt Taru szülinapi bulija, ahová el is indultunk Anitával. Mentünk, amíg vitt a jármű, aztán meg már séta következett, de a házat csak nem találtuk. Aztán egy bácsitól megkérdeztük, és azt mondta, hogy még két km-t kell gyalogolni, na jó, kettőt nem, de egynél többet. Annyit azért nem fogunk, úgyhogy visszafordultunk, és itt nálunk a közelben beültünk egy sörre, meg beszélgetni :)

Hétfőn az egyetemen megismerkedtem Flórával, ő Szegedről van, mordvinos. Volt is Mordóviában tanítani. Nagyon sokat beszélgettünk, már majd' megfagytam az utcán. Ekkor  adtam fel végleg a narancssárga bőrkesztyű viselését, és tértem át a barna egyujjas irhára. Voltam olvasni a könyvtárban, ahol az orosz néni dolgozik, ja, és kölcsönöztem a Nemzeti Könyvtárból. Fél évre (!!!) adták ide.
Szóval hazajöttem fázva, bebugyoláltam magam, mire megszólalt a tűzjelző, mert a szakácskollégák a 3. emeleten ügyesen főztek. Hát, el se tudom mondani, mennyire hangos, és hogy hasította a fejem :) Kisétáltam a folyosóra, láttam olyan szomszédokat, akiket eddig szerencsére nem. Megbeszéltük, hogy mivel annyira hideg van kint, ha ég a ház, akkor se megyünk ki. Anita is feljött hozzám, vele is megbeszéltük, hogy én ugyan le nem megyek. Aztán persze hamar vége lett, jöttek a tűzoltók, gondolom bezsebelték a kiszállás díját, és távoztak.

Kedden is voltam a könyvtárban, kikölcsönöztem a történeti nyelvészetes órára az egyik kötelezőt. Ez angolul van, már elkezdtem olvasni. Nem nehéz, mármint se a nyelvezete, se maga a téma, úgyhogy jól haladok.

Csináltam fánkot. Nem igazit, de az eredmény majdnem olyan lett, és nem vicc, mindennel együtt 10 perc alatt készen lett. Ez a recept, én annyit változtattam rajta, hogy jó nagy barackdarabos gyümölcsjoghurt volt itthon, és fogalmam sincs, hogy mennyit tettem bele, mert literes a doboz, de biztos több lett, mint egy pohár. Ebből a mennyiségből 12 fánk lett (mert kb. 12 ek-nyi a tészta), és tényleg megdagadnak kb. tenyérnyi nagyságúra. Sajnálom, hogy nincs fénykép, elég szépek voltak :) Na majd legközelebb.

Aztán már nem nagyon van mit írnom, mert délutánonként aludtam, este keltem, reggelig dolgoztam, tanultam, és mentem iskolába, szóval nem hogy mondanivalóm, nagyon emlékeim sincsenek...

Pénteken aztán jött Ildikó Tartuból, Észtországból hajóval. Reggel keltem, takarítottam, voltam boltban. Aztán szereltem az ágyat, mert rájöttem, hogy ez, amin alszom, valójában 2 ágy :)

Szóval ilyen. Ott van benne a lába.

betekertem őket a helyére

és ez lett a végeredmény

Úgy volt, hogy 16:00-ra ér ide a komp, megnéztem a térképen, nincs is messze az a kikötő, mégis elindultam már 3-kor, hogy biztos odaérjek. Még jó, hogy időben, mert természetesen eltévedtem, ahogy szoktam, és csak nagy nehezen találtam oda, kb. 15:57-re :))

A nyugati kikötő

Ildikó megérkezett

Útitársak :)

Ők is azok

Meg ők is.

Meg ők is.

Összegzés: a hajón kb. Ildikó volt az egyetlen józan ember, mert odaát nagyon olcsó az alkohol, mindenki hozza tonnaszámra, meg ugye a hajóút alatt sem unatkoznak.

Ahogy sétáltunk haza, beugrottunk szétnézni az ortodox temetőbe. Le akartuk fotózni egymást a kapuban, de jött egy szimpatikus fiatalember, és lefényképezett minket:

Itthon főztem spagettit meg paradicsomos-gombás szószt rá, aztán este még elmentünk sétálni. Sétáltunk kb. 3 órát, és már 10 után értünk vissza, amikor már ki van kapcsolva a lift, úgyhogy mászhattunk fel a hetedikre...
Elég sokáig beszélgettünk, aztán szombat reggel már 8-kor keltünk, ami engem eléggé megviselt, hiszen szombatonként kb. felkelni sem szoktam, nemhogy ilyen korán... De most erőt vettem magamon, mert a kis sárga templomban 10-kor kolta lapp nyelvű ortodox istentisztelet kezdődött, amit nem lehet kihagyni, mert még sosem hallottunk kolta lappot.
A mise után mentünk a Nemzeti Múzeumba, hát, az egy remek hely, nagyon jó kiállításokkal! Sokat fényképeztünk, gondoltam, majd csinálok egy kis összeállítást azokból is, magyarázva, hogy mi micsoda. Vettünk könyvet is, ami a tundra és tajga népeiről szól, és nagyon nagy, és 11.25 €-ra volt leárazva, de nem tudom, miért, mikor új könyv, és semmi baja.
Itthon halat meg krumplit sütöttünk, aztán én kicsit elaludtam, mert Ildikó pihentetés céljából olyan zenéket hallgatott, amiknél kb. még temetésen is vidámabb szokott szólni :))) Úgyhogy a maradék életkedvem is elszállt, de Ilikó nem hagyott aludni, mert 7-kor kezdődött a lapp buli, és oda siettünk. Találkoztunk a finnugristákkal, ott volt Leo, Sampsa, Niko, Juha, meg Flóra és Anniina, meg beszélgettünk a thai gyerekkel, akivel együtt járok történeti nyelvészetre. És ettünk rént is.

Niko rént darabol

lapp zászló

sült rén :)

rénevés

A buliból olyan 10 körül eljöttünk, mert jól éreztük ugyan magunkat, de kicsit antiszociálisak is voltunk, és már elfogyott a beszédtémánk. Sétáltunk megint, én kicsit fáztam, és erősen nyűgös voltam természetesen, de azért jól bírtam.

jégtáblák az öbölben

Vasárnap sem aludtunk sokáig, hanem korvapuusti-t sütöttünk, persze a tészta nem lett az igazi, már ott elbukik a dolog, hogy tegye meleg helyre keleszteni :))) De nagyon finom lett, és szép is.

Sütés előtt

 

Sütés után :)

Besütiztünk rendesen, aztán elindultunk a magyar nyelvű istentiszteletre, ami mint kiderült, csak kb. másfél órás gyaloglásra van innen, pedig a térképen elég közelinek tűnt...

Visszafelé már útbaigazítást kértünk a metróhoz, hogy biztosan hazaérjünk időben. Gyorsan még ettünk egy keveset, és aztán már indulni kellett a hajóhoz. Kiderül végre, hogy ha nem bámészkodik az ember, meg nem tér le a temetőbe kószálni, akkor kb. 15-20 perc alatt oda lehet érni.

aztán Ildikó hazament :(

Már visszafelé battyogtam, amikor találtam egy telefont a hóban. Felhívtam az utolsó hívott számot, mondtam, hogy ki vagyok és miért. Megadtam a címem, és kb. egy óra múlva jött a telefonért két fickó, nagyon hálálkodtak.

Tegnap a történeti nyelvészet és finn között voltam Flóránál magyar kolbászt enni, jaj, annyira jó volt :) És elhatároztuk, hogy mivel lecsúsztunk a pénteki csokigyár-látogatásról, ezért helyette perepecssütő bulit fogunk nálam tartani. Meg is hívtuk Sonját és Anitát, ja, mert Sonja itthon lesz.

Ma reggel 6-kor keltem, még írnom kellett egy kis valamit, és véletlenül kinéztem az ablakon, pedig sosem szoktam a függönyt elhúzni, mert nem érdekel, mi van kint, meg akkor a huzat is jön, meg mindig úgyis csak az a füstölgő kéményt látom, na de valamiért mégis, és reggel 8-kor ezt láttam:

Hehe, nagyon biztató. De egyébként nem volt hideg, és még akkor is esett, amikor hazafelé jöttem, de sétáltam, mert szép volt :)