Az utóbbi pár nap

Pénteken a Siula 61. szülinapi bulijára voltunk hivatalosak, ill. hát befizettük a részvételi díjat Flórával. Némileg aggasztott a kint lévő -17 fok, meg hogy hogy fogok így eljutni báli ruhában  a helyszínre, de egész simán ment minden. A ruhámat múlt héten hozta Larisza, még akkor ki is akasztottam, persze nem rúgta ki magát annyira, amennyire szerettem volna, ugyanakkor közben ott motoszkált bennem, hogy ha kicsit alább adnám a szintet, akkor sem tűnnék ki a tömegből. Mindenesetre csütörtök este bemártottam sima vízbe a ruhát, és úgy csurom vizesen fellógattam a zuhanyzóban, így aztán a víz súlya szépen kihúzta. Reggel levittem a mosodába, mert mintha ott láttam volna olyan ipari vasalót, de az nem az volt, végül nem tudtam meg, hogy mi az :)) 

Aztán nézegettem még egy darabig a ruhát, végül úgy döntöttem, az Angélával való szóbeli értekezés után meg főleg, hogy jó lesz ez így is.
Közben a csütörtök este óta tartó migrénem persze nem akart múlni, alig bírtam a szemem nyitva tartani, de elindultam időben. Végül a ruhához a fekete magas talpú csizmát vettem fel, meg a harisnyára egy kötöttet is :) Ja, meg a kucsmát a fejemre, hogy ne rontsa el a hajam sapka. Eltipegtem a bálteremhez, Flóra is hamar jött.
Az ajtóban egy roppant igénytelenül felöltözött háziasszony fogadott, meg egy viszonylag szimpatikus fiú. Béna, satnya kézfogás következett, kicsit meg is lepődtem, hogy ha nem tud rendesen, akkor minek erőlteti a kézfogást, másfelől meg ők is meglepődtek, mert mondták, hogy Isten hozott, én meg csuklóból visszaismételtem, hát a fene se gondolkozott, hogy mit jelent :)) Köszönés - köszönés :))
Betipegtünk a mosdóba, levetettük a fölösleget, átvettük a szép cipőt, aztán egy pohár pezsgővel álldogáltunk egy darabig. Kb. 60-an voltunk. Sárgaborsó leves volt, szerintem finom, aztán meglehetősen nyers marhaszelet kis semmivel, és a végén torta meg kávé. A torta piskótájáról előbb lerágtam a szenet, utána már egész finom volt. Csokikrém meg ribizlihab vagy ilyesmi. Ezt már nem pincérek szolgálták fel, hanem oda kellett menni egy büféasztalhoz, és magunknak vágni. Hát, mi egy laza négyemberes adagot gyorsan meg is feleztünk, ekkor már kezdett elmúlni a fejfájásom.
A vacsora közben egyébként voltak mindenféle beszédek, amik mondjuk minket nem annyira érdekeltek, de oda se tudtam figyelni, mert ugye fájt a fejem, meg folyamatos volt az éneklés is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy volt, meg adtak is még külön énekeskönyvet, mindenféle diáknótákkal meg finnugor népek népdalaival, és valaki mindig kocogtatta a poharat, hogy énekelni kell. Amíg pedig éneklés van, nem lehet enni... Úgyhogy a vacsora 19-től 24 óráig tartott :))
Ja, azt elfelejtettem, hogy ez a Siula ez az egyetem finn, balti-finn, finnugor nyelvészet, finn nyelv és kultúra ill. magyar nyelv és kultúra szakos diákjainak a szervezete.
Néhány kép:

a sárgaborsó

tablettás bor műmosollyal :)

ülésrend

nyers marha meg egy kis ez-az

a torta

tánc

Természetesen nem tévedtünk, a többség valóban kifogásolható öltözetben jelent meg, és jaj de szépen mondtam :)
A torta és a kávé után már nem jöttek pincérek egyáltalán, hanem mindenki magának kivitte a saját mosatlanját egy asztalhoz, hát kicsit ezen is meglepődtem. Utána meg volt egy laptop, meg internet, és lehetett keresni zenéket, akárki odamehetett a géphez. Na gyorsan tettünk is mindenféle udmurt popot meg Buranovskie babushkit, és táncoltunk. Végül hajnal 4-kor indultunk haza.
Aztán szombat délután mentünk Anitához paprikás krumplit csinálni, onnan meg Szvetiékhez házavató bulira.
Na, az se volt semmi. Ugye Szveti férje francia, Szveti meg udmurt. Voltunk ott egy páran mi, finnugorok: egy komi csaj, Sampsa, Niko, Markus, meg mi ketten Flórával, Konsta és a felesége. Meg voltak más finnek és franciák. Hamar kiderült, hogy fogalmuk sincs se a finnugor népekről, se pl. az orosz politikáról, úgyhogy Szveti tartott nekik egy kis gyorstalpalót :) Aztán már búslakodtunk, hogy itt ma nem lesz éneklés, mert ezek olyan hűvös, távolságtartó burzsujok, de aztán egyszer csak, hirtelen ötlettől vezérelve előkaptuk az énekes könyvet, és rázendítettünk :)) Néha látszott, hogy már kicsit unják, de kit érdekelt. Mi jól éreztük magunkat.
Aztán ma meg mentem iskolába, dög meleg volt, -5 fok, fagyiztunk a lányokkal, meg sétáltunk a napon, olyan jó volt :)

Agresszió az iskolában :)

Angéla: - Viselted már a szőrmekucsmát, amit küldtünk?
Zsófika: - Nem, mert most csak -12 fok van. Meg lehet dögleni. :))

Azt hiszem, a finnek szervezetét megviselte ez a hirtelen felmelegedés, mert ma felszínre tört az agresszió magyaron. Feltételes mód, be kell fejezni a mondatokat, a következő válaszok születtek:
Ha teve lennék, leköpném az arabokat. 
Ha mókus lennék, tobozzal dobálnám az idős néniket.

Lényeg, hogy eddig azt tapasztaltam, hogy ők mindig polkorrekt válaszokat adnak, ma meg nem tudom mi történt. Mindenesetre én annyit röhögtem, mint eddig összesen. Kiderült, hogy egy szavuk van a mákra meg a pipacsra, mondjuk teánál nem lenne mindegy :)) (Pipacs amúgy toroköblögetésre, köhögés ellen jó.)

Március 15-én Ildikónak, a lektornak elfoglaltsága lesz, úgyhogy mi, lányok tarthatjuk majd az órát. Ezt már tegnap mondta, de ugye én csak ma tudtam meg. Igyekszem majd én is valami ötletessel kivenni a részem a dologból. Tippeket amúgy szívesen fogadok :) Eszembe jutott ez: http://megidezett.blogter.hu/259255/bencze_imre_edes_ekes_apanyelvunk_ Biztos sokan ismeritek. Ez így eredetiben talán nagyon nehéz lenne még a csoportnak, ill. még nem lenne annyira érdekes, de valami egyszerűbbet ilyesmit lehet, hogy nem lenne rossz kitalálni valami játékkal.

Órák után elmentem a Nemzeti Múzeumba, hogy megvegyem a népviseletes könyveket, amikkel még "jövök", mert mikor Ildikó Tartuból volt nálam, akkor a Szibériásból ő vett két példányt, én meg most ebből. A hónap végéig tart még ott ez a nagy leárazás, de nem akartam tovább halogatni, nehogy elfogyjon.

Ez az :)

Mikor hazaértem, lefényképeztem az amariliszt, mert a legutóbbi óta (amikor haldokolt és rátaláltam) nagyon sokat nőtt, tök aranyos. Nagy volt már az egyik levele, ki is támasztottam egy sárga filctollal. De minden hiába, most nemrég eldőlt a filc, a levél meg eltört :( Na mindegy, még így is van neki egy másik :) Holnap majd szerzek hozzá botot, kis ágat valahonnan, és hozzákötözöm.

Fénykorában

-.-

Megint itt vagyok már, elnézést, egyszerűen semmi energiám nem volt írni. Amúgy nagyon nem is történt semmi érdekes. A héten megismertettek egy Jasmin nevű lánnyal, aki szeptembertől tervez hozzánk menni tanulni. Egész ügyesen beszél magyarul. Neki segítettem abban, hogy valami fogalma legyen a kurzusainkról, mert ugye az ELTE kurzuskínálata csak oktatóknak és hallgatóknak érhető el, úgyhogy én nézegettem a kurzuskínálatot neki, és küldtem a tippeket ímélben. Írtam a Lektorátusra is pár kérdésben, meg Gergőéknek is a Külügyi Bizottság címére. Mindenkitől kaptam válaszokat, így már össze tudtam gyúrni a csajnak egy tájékoztatót, hogy ne izguljon annyira.

Már azt hiszem kedden elkezdett fájni a lábam. Nem tudom, hogy miért, de igazából azt sem, hogy hol. Mármint hogy hol fáj. Mert valahol a bal combomban, de próbáltam kitapogatni, és nem találtam olyan pontot, ami fáj, ha nyomom. De azért gyalog jártam iskolába, csak kicsit lassabban. Csütörtök este jött Larisza Pestről, elhozta a báli ruhámat, meg kucsmát, meleg pulcsit, vitaminokat. Ja, és pénteken, mikor Flórával sétáltunk, egyszer megcsúsztam, és ahogy kibillent az egyensúlyom és lendült a lábam, éreztem, hogy húzódik ami fáj, szóval lehet, hogy egy ugyanilyen megcsúszással szedtem össze ezt a fájdalmat, csak akkor biztos nem fájt vagy valami.

Aztán még volt egy hosszabb őrület a Sondiban IFUSCO-s fellépésével kapcsolatban. Még mindig rejtély, hogy mi lesz a vége, de addig ha valakit érdekel, itt egy videó az együttesről, és itt meg infók az IFUSCO-ról: http://finnugor.elte.hu/?q=ifusco

Ja, pénteken voltam a Helsinki Városi Múzeumban, amit mindenkinek ajánlok, ha már végképp öli az unalom, és tényleg nincs már más hátra. Szerencséjük, hogy ingyenes :)) Elég nagy kiállítás egyébként, de szerintem kicsi és kevésbé látványos a kiállított gyűjtemény. Gondolom egyébként, hogy a mutogatásra érdemes cuccok mind a Nemzeti Múzeumban vannak, mert ott három órán keresztül kb. tátva volt a szánk, itt meg biztos a maradék van. De nem annyira rossz. Van vagy 3 vitrin, amiről csináltam képet. A nemzetiben meg annyi volt, amiről nem :))

Az is aránytalan egy kicsit, hogy rengeteg a szöveges tabló. Kb. úgy kell elképzelni, hogy ott van egy kis sámli kiállítva, mellette a tablón meg 6 ezer karakternyi szöveg a faipar jelentőségéről :))

Nagyon érdekes vas izék

Egy hajó. Bizony. Mert a hajógyártás is jelentős volt.

Az ingyenességen túl még az tetszett benne, hogy nagyon jó 1000 darabos kirakók kaphatók a múzeum boltjában, különböző épületekről, pl. a székesegyházról is.

A héten kerestünk délután Flórának ruhát a bálra. felső már van. Péntekig lesz minden más is.

És a héten kenyeret sütöttem! Az életben először, és nagyon jó lett! Úgyhogy fogok csinálni máskor is, majd veszek vagány liszteket meg magvakat. Itt a recept: http://maxkonyhaja.blogspot.com/2010/03/ciabatta-dnk-dagasztas-nelkul-keszult.html 

Ez tényleg kb. ilyen Juli sulis recept, nem kell hozzá semmiféle kenyérsütő előképzettség.

Kel éppen

Addig hogy ne unatkozzak, próbálgatom a kucsmát, ami szerintem jól áll.

Hopp, és már meg is sült!

Szombaton meg csináltam ilyen rágcsát: http://www.nosalty.hu/grissini_recept_1120 Megint csak nem kell hozzá ész, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek hahaha :)) Ezen annyit módosítottam, hogy tettem bele bazsalikomot, fokhagymasót és őrölt köményt, meg egy marék reszelt ementálit.

sül

Jól van, na. Olyan hosszúra csináltam, hogy a pohárban nem állt meg :)

Itt-ott kibújt az ementáli.

Na, szóval ezek nagyon jó dolgok.

Volt finn dolgozat csütörtökön, nagyon könnyű volt. Ma osztották ki, de ma nem mentem, mert Viki jött hozzám. Ő szombat este érkezett és kedden megy majd haza. Egy barátnőjénél lakik. Hozott  otthonról csomó mindent ő is, amit küldtek nekem: kolbászt, kacsazsírt, 2 pulóvert meg egy mackót, jaj, mackóról jut eszembe, hogy van egy srác az egyetemen, akin mindig szürke mackógatya van, és nekem ez már elsőre is feltűnt, pláne hogy az első nap óta mindig az van rajta. És mostanában már megbeszélgettük magunk között, aztán Ildikó szólt, hogy lányok, ő Filip, lengyel, irodalmár. És tud magyarul. :)) Nade semmi baj, azt a szót, hogy mackó, ebben a jelentésben biztos nem ismeri, hisz már kb. csak én használom :)) Hozott még fűszereket is Viki, mert itt akárhová megyek, elég satnya a választék, meg datolyát, mézeskalácsokat, mézes puszedlit, csokikat. Szóval jó minden. Ettünk kolbászos kenyeret, meg aztán én este egyedül zsírosat is. Eredetileg úgy terveztem, hogy mire jön, csinálok kenyeret, hogy legyen frissen zsíros kenyérnek való, de már tegnap este nem volt energiám hozzá.  

Ja, amúgy a kucsma nem volt még rajtam, mert csak -12 fok van, meg lehet dögleni :)) Hozta Viki a szürke szövetkabátomat is, mert néha tényleg elég lenne az is nappal. Meg színházba menős cuccot is hozott.

Az (eddigi) leghidegebb napom

Botorkáltam reggel iskolába. Nem is sikerült elindulnom időben, mert csak ültem az ágyban, és győzködtem magam, hogy mozduljak meg. Aztán sikerült, onnan már elég jól haladtam az összepakolással, elkészüléssel. Kinéztem az ablakon, ó, mondom, zsíros, süt a nap :) Aha, gondolom én. Hát, már a sarkon éreztem, hogy valami nem stimmel. Nagyon fújt a szél, bebújtam a sál mögé, de ugye úgy bepárásodik a szemüveg, na, azt levettem, azt hittem, kifagy a szemem... Odaértem a sarokra, ahonnan látszik a ház tetején a hőmérős óra. 9 óra valamikor -15 fok volt. És a hétre még hidegebbet is mond. De nem is a fokkal volt baj, hanem a széllel. Kicsit a fejem fázott, konkrétan úgy éreztem, szétfagy a koponyám :) Úgyhogy ezentúl lesz nálam +1 sapka is, hogy ha kell, alá tudjam venni a másiknak, ill. a térdemben szétfagytak a csontok, ahogy arra otthon számítottam is. Azzal meg nincs mit tenni, mert a leglágyabb szellőt is mindig érzi. Tudom, minek jöttem ide. Vagy miért ilyenkor. 

Egyébként várom a még hidegebbet, Flórával megbeszéltük, hogy majd fagyizunk az utcán, meg fényképezkedünk a hőmérővel, meg a tengeren. Amúgy ahogy otthon is télen jut eszembe, itt is sokszor gondolok rá, hogy de jó lenne most kesztyűben fagyizni egyet.
Itthon van fagyi, Flóra hozott a pénteki bulira 2 doboz Lakritsi-t, de nem nyitottuk ki, végül én kezdtem meg tegnap az egyiket. Na, a lakritsi az olyan mint a medvecukor. És ez ilyen vaníliás-medvecukros fagyi, kegyetlen finom :)
Tegnap főztem frankfurti levest, nem emlékszem, hogy írtam-e már. Ma is ezt ettem.
Ja, persze volt a mai történeti nyelvészetre házi, tegnap még nem hozott ki a sodromból, ma, mikor hozzáfogtunk, már igen.
Úgy néz ki, hogy 35 szó van megadva, mind 4 polinéz (tonga, szamoa, ratotonga, hawaii) nyelven. És meg kell állapítani, hogy milyen hangmegfelelések vannak a 4 nyelvben, meg hogy a 4 nyelv példaszavai alapján milyen hangokat tudunk rekonstruálni a polinéz alapnyelvre, meg hogy bizonyos szavaknak mi a polinéz alapnyelvi alakja. Az első reakcióm természetesen az volt, hogy mi közöm hozzá :)) A második, hogy ha egyszer véletlenül lesznek tanítványaim, ezt én is feladom nekik hahahahahaha Nekiültünk Flórával, valamit csináltunk is, de fáztunk és fáradtak is voltunk, úgyhogy sokszor megfordult a fejünkben, hogy haza kéne inkább menni, de végül csak meggyőztük egymást, és bementünk. Hát, nem sokszor szoktam ennyire megbánni :) Szundikáltunk mindketten, meg halvány fogalmam nem volt, hogy mi a helyzet, még annyira sem, mint máskor szokott lenni. Azt mondta Flóra, néha úgy tűnt, hogy Rigina, a tanár a mi fejünkön röhög. Ill. volt egy kedves megjegyzése, ami feldobott: - Nincsen zsebkendőtök? A magyaroknak szokott lenni :))

Perepecs party

Csütörtökön itthon maradtam, de reggel ugyanúgy csörgött az óra, mert lektorálgatnom kellett, sürgős. Aztán jegyzeteltem a történeti nyelvészet órára is, majd megint lektoráltam, de belőttem magamnak, hogy 5-ig azzal foglalkozom, utána el kell indulnom a finnre. Így is történt, mentem ki az ajtón, benyúltam a telefonért, hát, azon látom, hogy már 6 óra van... Máskor is csinált már ilyet a gép, hogy visszaállította magát magyar időre, de ez volt az első, hogy pórul is jártam. Most átállítottam az időzónát is (mondjuk előbb is eszembe juthatott volna), hátha jól működik majd. Ha nem, akkor beállítom, hogy ne mutassa az időt, mert csak megkavar.
Azért elindultam, jött ímél a könyvtárból, hogy megérkezett a lefoglalt könyvem.
Pénteken már készülődtem a vendégfogadásra. Délelőtt beszéltem Flórával, hogy mi lenne, ha ő már 5 előtt jönne, mert izgulok :)) Persze késett, de szerencsére előtte csak Anita érkezett. Anitához lementem délután, kértem tőle lábast.
Végül elővettem a fagyasztóból a múltkor vett marhahús eltett felét. Mi, lányok, nem nagyon komáljuk, de gondoltam, a fiúk közül valaki csak megeszi. Azért én tettem pár kísérletet, hogy javítsak az ízén, átmostam (!) és aztán fokhagymás tejbe tettem. Egész finom lett. Aztán csináltam krumplipürét, meg egy kicsi fej káposztából dinsztelt káposztát, de hagytam magamnak is káposztát, mert frankfurti levest akarok. Mondjuk vasárnap. Sonja hozott igazi tejfölt!!!
Ja, és gombát is készítettem elő, de megint csak konzervet.
Csináltam volna olyan keverős sütit is, mint valamelyik nap, most másik lekvárból, hogy ne legyen olyan csúnya. De dupla adagot, mivel nagy a tepsi, és nekem csak félig lett. Csak sajnos a lábasomba ne fér dupla adag, hogy összekeverjem, így elindultam le Anitához, akinek mindig elfelejtem a szobaszámát :)) Pont jött egy csaj az ő folyosójára, de nem tudott segíteni, úgyhogy elkiáltottam magam, Anita hallotta, és lett lábas :)
Aztán már lassan jöttek a többiek is.

Éneklés, mint finnugor bulin általában

Sveti gyúr

Mire nem jó a pálinkás üveg :)

Ugye milyen szépek?

Még mindig éneklés

és móka

és a jól megérdemelt pihenés :)

Flóra hozott fagyit is, mert magyar órán kérdezték tőlem, hogy szeretem-e a Lakritsi fagyit, de nem tudom, mert még nem kóstoltam soha. Persze péntek este sem próbáltuk, úgyhogy szombaton megbeszéltük Flórával, hogy jön fagyizni. Csak másfél órát késett, úgyhogy ahogy megérkezett, rögtön indultunk a szaunába, Anita már várt minket. Nagyon jól bírtuk, elég sokáig voltunk, és amíg mi ott üldögéltünk, addig nem is jöttek mások, úgyhogy lehetett beszélgetni is. (Amikor egyszer voltunk, akkor a többi ott lévő annyira hangosan társalgott, hogy mi nem nagyon hallottuk egymást :)) )
Aztán utána még nálam kajákról beszélgettünk :) Ja, mert szóba került megint a bankett, amit a nemtomminek, valami szervezetnek a 61. szülinapja alkalmából rendeznek, de majd ha tudom pontosan, akkor megírom. És hogy ide nagyon kiöltözve kell menni, meg minden, és Flóra mondta, hogy reméli, hogy akkor már a kaja is nagyon finom lesz. (De nekem a borítéktáskába a biztonság kedvéért belefér egy rántott szelet :)) )

Ragyogó napsütés :)

Igen, muszáj ezt megmutatnom itt is:

Napocska :)

És még egy kép: tegnap este sütöttem, sütit, ide kattintva elérhető a recept, de természetesen én annyit változtattam rajta, hogy mondhatjuk, kitaláltam egy tök jó sütit :)) Mert pl. nincs szódabikarbóna, úgyhogy találomra szórtam bele valamennyi sütőport, ill. nem tettem bele 20 dkg cukrot, mert minek annyi, zsírom nincs,  így tettem egy ek. vajat, a maradék lekvárom nem volt 15 dkg, és szóda sincs, csak kiöblítettem valamennyi vízzel a lekváros üveget. Aki úgy gondolja, hogy a képen látható süti ronda, az örüljön, hogy nem látta élőben, mert úgy még csúnyább :)) De talán ha nem áfonyalekvár, hanem valami sárga van benne, akkor szebb. Igazából nekem lényegtelen volt, nem szépségversenyre készült. És finom :)

 

És tegnap még Marjaana mutatott egy videót az itteni hóhelyzetről. Angol a szöveg, de a képek magukban is érdekesek. Itt a videó: http://edition.cnn.com/video/data/2.0/video/world/2011/02/07/qmb.fc.helsinki.snow.cnn.html

Tegnap együtt ebédeltem Lariszával, vittem neki 2 könyvet, mert ma megy Pestre, és hazaküldöm őket. Olyan 11 körül ballagtam a menzára, akkor láttam a hőmérőn, hogy -7 fok van. Mára -10et jósoltak, de nincs annyi. Az előbb voltam lent a Lidl-ben, vettem egy káposztát meg lisztet, mert sajnos a holnapi csokigyár-látogatásra már nem fértünk be,  és én hétfőn vigaszdíjnak felajánlottam, hogy akkor legyen perepecs-party nálam pénteken. Jön Flóra, Anita, Sonja, Sveti és Benoit, meg talán Sampsa és Leo.

Van egy újabb szerzeményem is, ki volt rakva a postaládára egy fehér korall virággal. A korall hamar eltűnt, pedig én is megkaparinthattam volna, csak gondoltam, várok egy pár napot, hogy kiderüljön, miért rakta ki őket valaki. Hát kiderült. Hogy elvigye, akinek kell. Szóval a korallról lecsúsztam... maradt egy haldokló amarilisz. Igazából csak a hagyma, 1 db, kb. 2 cm-es levéllel. Megsajnáltam, behoztam, átültettem délután. És reggel, mikor felkeltem, alig ismertem meg :)) Nagyot nőtt. Most meg szerintem meg vagyok hibbanva, de én úgy látom, hogy percről percre nagyobb :))

Drukkoljatok, hogy kapja össze magát :)

Itt vagyok már :)

Először is elnézést kérek mindenkitől, aki csak itt tudja követni, hogy mi van velem! Legközelebb ha ilyen sokáig nem lesz energiám rendes bejegyzést írni, valami kis rövideket fogok - életjel gyanánt :)

Egy darabig egyébként jegyzeteltem, hogy mi történt velem.
Hát, például az, hogy vettem sárga tőkehalat, ami elég érdekesen van becsomagolva:

Csúnya, szappanalakú hal

Na de aztán megsütöttem, kicsit fűszereztem, és csináltam hozzá salátát és sült krumplit is, ez lett a vége:

Finom

Vasárnap volt Taru szülinapi bulija, ahová el is indultunk Anitával. Mentünk, amíg vitt a jármű, aztán meg már séta következett, de a házat csak nem találtuk. Aztán egy bácsitól megkérdeztük, és azt mondta, hogy még két km-t kell gyalogolni, na jó, kettőt nem, de egynél többet. Annyit azért nem fogunk, úgyhogy visszafordultunk, és itt nálunk a közelben beültünk egy sörre, meg beszélgetni :)

Hétfőn az egyetemen megismerkedtem Flórával, ő Szegedről van, mordvinos. Volt is Mordóviában tanítani. Nagyon sokat beszélgettünk, már majd' megfagytam az utcán. Ekkor  adtam fel végleg a narancssárga bőrkesztyű viselését, és tértem át a barna egyujjas irhára. Voltam olvasni a könyvtárban, ahol az orosz néni dolgozik, ja, és kölcsönöztem a Nemzeti Könyvtárból. Fél évre (!!!) adták ide.
Szóval hazajöttem fázva, bebugyoláltam magam, mire megszólalt a tűzjelző, mert a szakácskollégák a 3. emeleten ügyesen főztek. Hát, el se tudom mondani, mennyire hangos, és hogy hasította a fejem :) Kisétáltam a folyosóra, láttam olyan szomszédokat, akiket eddig szerencsére nem. Megbeszéltük, hogy mivel annyira hideg van kint, ha ég a ház, akkor se megyünk ki. Anita is feljött hozzám, vele is megbeszéltük, hogy én ugyan le nem megyek. Aztán persze hamar vége lett, jöttek a tűzoltók, gondolom bezsebelték a kiszállás díját, és távoztak.

Kedden is voltam a könyvtárban, kikölcsönöztem a történeti nyelvészetes órára az egyik kötelezőt. Ez angolul van, már elkezdtem olvasni. Nem nehéz, mármint se a nyelvezete, se maga a téma, úgyhogy jól haladok.

Csináltam fánkot. Nem igazit, de az eredmény majdnem olyan lett, és nem vicc, mindennel együtt 10 perc alatt készen lett. Ez a recept, én annyit változtattam rajta, hogy jó nagy barackdarabos gyümölcsjoghurt volt itthon, és fogalmam sincs, hogy mennyit tettem bele, mert literes a doboz, de biztos több lett, mint egy pohár. Ebből a mennyiségből 12 fánk lett (mert kb. 12 ek-nyi a tészta), és tényleg megdagadnak kb. tenyérnyi nagyságúra. Sajnálom, hogy nincs fénykép, elég szépek voltak :) Na majd legközelebb.

Aztán már nem nagyon van mit írnom, mert délutánonként aludtam, este keltem, reggelig dolgoztam, tanultam, és mentem iskolába, szóval nem hogy mondanivalóm, nagyon emlékeim sincsenek...

Pénteken aztán jött Ildikó Tartuból, Észtországból hajóval. Reggel keltem, takarítottam, voltam boltban. Aztán szereltem az ágyat, mert rájöttem, hogy ez, amin alszom, valójában 2 ágy :)

Szóval ilyen. Ott van benne a lába.

betekertem őket a helyére

és ez lett a végeredmény

Úgy volt, hogy 16:00-ra ér ide a komp, megnéztem a térképen, nincs is messze az a kikötő, mégis elindultam már 3-kor, hogy biztos odaérjek. Még jó, hogy időben, mert természetesen eltévedtem, ahogy szoktam, és csak nagy nehezen találtam oda, kb. 15:57-re :))

A nyugati kikötő

Ildikó megérkezett

Útitársak :)

Ők is azok

Meg ők is.

Meg ők is.

Összegzés: a hajón kb. Ildikó volt az egyetlen józan ember, mert odaát nagyon olcsó az alkohol, mindenki hozza tonnaszámra, meg ugye a hajóút alatt sem unatkoznak.

Ahogy sétáltunk haza, beugrottunk szétnézni az ortodox temetőbe. Le akartuk fotózni egymást a kapuban, de jött egy szimpatikus fiatalember, és lefényképezett minket:

Itthon főztem spagettit meg paradicsomos-gombás szószt rá, aztán este még elmentünk sétálni. Sétáltunk kb. 3 órát, és már 10 után értünk vissza, amikor már ki van kapcsolva a lift, úgyhogy mászhattunk fel a hetedikre...
Elég sokáig beszélgettünk, aztán szombat reggel már 8-kor keltünk, ami engem eléggé megviselt, hiszen szombatonként kb. felkelni sem szoktam, nemhogy ilyen korán... De most erőt vettem magamon, mert a kis sárga templomban 10-kor kolta lapp nyelvű ortodox istentisztelet kezdődött, amit nem lehet kihagyni, mert még sosem hallottunk kolta lappot.
A mise után mentünk a Nemzeti Múzeumba, hát, az egy remek hely, nagyon jó kiállításokkal! Sokat fényképeztünk, gondoltam, majd csinálok egy kis összeállítást azokból is, magyarázva, hogy mi micsoda. Vettünk könyvet is, ami a tundra és tajga népeiről szól, és nagyon nagy, és 11.25 €-ra volt leárazva, de nem tudom, miért, mikor új könyv, és semmi baja.
Itthon halat meg krumplit sütöttünk, aztán én kicsit elaludtam, mert Ildikó pihentetés céljából olyan zenéket hallgatott, amiknél kb. még temetésen is vidámabb szokott szólni :))) Úgyhogy a maradék életkedvem is elszállt, de Ilikó nem hagyott aludni, mert 7-kor kezdődött a lapp buli, és oda siettünk. Találkoztunk a finnugristákkal, ott volt Leo, Sampsa, Niko, Juha, meg Flóra és Anniina, meg beszélgettünk a thai gyerekkel, akivel együtt járok történeti nyelvészetre. És ettünk rént is.

Niko rént darabol

lapp zászló

sült rén :)

rénevés

A buliból olyan 10 körül eljöttünk, mert jól éreztük ugyan magunkat, de kicsit antiszociálisak is voltunk, és már elfogyott a beszédtémánk. Sétáltunk megint, én kicsit fáztam, és erősen nyűgös voltam természetesen, de azért jól bírtam.

jégtáblák az öbölben

Vasárnap sem aludtunk sokáig, hanem korvapuusti-t sütöttünk, persze a tészta nem lett az igazi, már ott elbukik a dolog, hogy tegye meleg helyre keleszteni :))) De nagyon finom lett, és szép is.

Sütés előtt

 

Sütés után :)

Besütiztünk rendesen, aztán elindultunk a magyar nyelvű istentiszteletre, ami mint kiderült, csak kb. másfél órás gyaloglásra van innen, pedig a térképen elég közelinek tűnt...

Visszafelé már útbaigazítást kértünk a metróhoz, hogy biztosan hazaérjünk időben. Gyorsan még ettünk egy keveset, és aztán már indulni kellett a hajóhoz. Kiderül végre, hogy ha nem bámészkodik az ember, meg nem tér le a temetőbe kószálni, akkor kb. 15-20 perc alatt oda lehet érni.

aztán Ildikó hazament :(

Már visszafelé battyogtam, amikor találtam egy telefont a hóban. Felhívtam az utolsó hívott számot, mondtam, hogy ki vagyok és miért. Megadtam a címem, és kb. egy óra múlva jött a telefonért két fickó, nagyon hálálkodtak.

Tegnap a történeti nyelvészet és finn között voltam Flóránál magyar kolbászt enni, jaj, annyira jó volt :) És elhatároztuk, hogy mivel lecsúsztunk a pénteki csokigyár-látogatásról, ezért helyette perepecssütő bulit fogunk nálam tartani. Meg is hívtuk Sonját és Anitát, ja, mert Sonja itthon lesz.

Ma reggel 6-kor keltem, még írnom kellett egy kis valamit, és véletlenül kinéztem az ablakon, pedig sosem szoktam a függönyt elhúzni, mert nem érdekel, mi van kint, meg akkor a huzat is jön, meg mindig úgyis csak az a füstölgő kéményt látom, na de valamiért mégis, és reggel 8-kor ezt láttam:

Hehe, nagyon biztató. De egyébként nem volt hideg, és még akkor is esett, amikor hazafelé jöttem, de sétáltam, mert szép volt :)