Kalandos volt az utam, először is, mert rájöttem, hogy Pesten a +5 fokban bizony meg fogok gyulladni a térdig érő irhabundában, úgyhogy taxi kell.
Hamar kiértünk Putrifalvára. Na, minden volt, mi szem-szájnak ingere: ordító gyerekek, hosszú sorok, siketek, akik nehezményezik, hogy a kávéfőző lány nem jelel, stb., már csak pár disznó meg tyúk hiányzott. Nem voltam még tádzsik reptéren, de valahogy jobbnak képzelem :) Azt már ne mondjam, hogy az indulás táblán lévő 2 db, pontos időt mutatni hivatott számlapos, mutatós órából egy sem járt jól, de nem csak perceket, hanem órákat is tévedett :)
Először becsekkoltam elektronikusan, és meglepetten vettem észre, hogy vásárláskor a néni már adott nekem egy 8F helyet, aminek én örültem, mert ablak melletti, de Angéla tudatta velem, hogy a statisztikák szerint az utolsó 4 sor szokott életben maradni. (Bár én nem vagyok az a halós fajta.)
Várakoztunk, ettünk narancsot, mandarint, kiwit, fényképezkedtünk teljes menetfelszerelésben, majd odamentünk a kijelölt pulthoz, hogy feladjuk a csomagokat.
Mondja a néni a nagy bőröndre, hogy az 21 kiló. Remek, tudtuk eddig is. Erre jövök én: de van még csomag, egy kisebb bőrönd, hátizsák és táska. A kisbőröndöt is megmértük, 9.95 kg.
Néni: Hány kg a kisbőrönd?
Angéla: Kb. 9 :))))
Néni: Erre rá kell fizetni.
Én: Tudjuk. - Aztán a nénik elkezdtek vitatkozni, hogy engedjenek-e, mert hát szegény gyerek, fél évre, egyedül, míg végül 8 kg túlsúlyt felengedtek :) (23 kg van ingyen, és nekem 31 volt a 2 bőrönd). Úgy, hogy vigyem a kisbőröndöt, a hátizsákot és a táskát magammal, és max. a végén lerakják. Persze a kisbőrönd is be volt fóliázva, benne minden, amit nem lehet(ne) kéziként felvinni.
Rutinos (moszkvai...) repülőként a sorban már ügyesen vettem ki az övet, fűztem ki a bakancsot, és haladtam is rendesen, ámde a kisbőröndöt vizsgálónak enyhén felakadt a szeme :)
Gyorsan összekaptam magam, mondtam, hogy enyém a problémás cucc, és mesélnék, ha meghallgatna. És elmondtam, hogy ez a felhozás nem az én ötletem volt, de hülye lettem volna nemet mondani, és egyébként az agyonfóliázás mutatja, hogy nem kifejezetten támadni jönnék a gépre. Csávó tök aranyos volt, mondta, hogy sejtették, hogy ilyesmi van a dolog mögött. Bontsuk ki, nézzünk szét. Jó. Végül csak a kiskést vették el, meg az arcradírt, mert az több ml volt, mint lehetett, de semmi mást, még az ollót se :)
Persze azért az a retek repülő nem tudna odagurulni, buszozni kellett. És én előtte gondolkodtam, hogy kik még olyan hülyék, mint én, hogy idejönnek. És hát persze!! Tele volt a gép orosszal. :)
Egyébként szinte végig aludtam, mert nem volt semmi konfliktus meg semmi izgi... Ettem egy kis sonkás szenyát, meg ittam light kólát üres kávéval.
Sonja és Simo is kijöttek a reptérre, énekelték nekem a Mennyből a Zsófi-t :) Aztán szaladtam a mosdóba, sejj, mondom, micsoda modern vécé, integetek neki ezerrel, lépek távolabb, jobbra, balra. Már kezdek kétségbe esni, hogy ez kifog rajtam, de azért csak nem :) Ugyanolyan gomb van rajta, mint ami felénk szokás, csak nem vettem észre a vécétetőtől. Busszal bejöttünk a vasútállomáshoz, innen a fél méteres hóban elhúztuk a bőröndöket a metróig, egy megállót mentünk, majd onnan hazagyalogoltunk hozzám. Sonja már volt itt napközben, hozott ágyneműt meg huzatokat, meg lábast, serpenyőt, evőeszközöket. Most meg vacsira vajat, sajtot, paprikát, kenyereket, mandarint. Hoztak kávét meg teát is, meg egy doboz cigit :) Én meg gyorsan előkaptam a meggypálinkát, végül most, fél 3 körül mentek el. Énekeltünk - főleg udmurtul, és beszélgettünk. Sokat beszélnek hozzám finnül. Néha úgy válaszolok :)
Kb. -10 van, de vsz. nincs annyi, csak az arcomba fújó szél miatt érzem nagyon hidegnek.
Sonjáék parancsa: Sírni tilos, dohányozni szabad. Utóbbiban erősen visszavet, hogy a dohányzó az egy erkély... És itt a hetediken enyhén szeles :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése