Elnézést, hogy ilyen régen írtam, de egyszerűen annyira fáradt vagyok, hogy nem tudtam rávenni magam, meg a gyomorfekély se vidított fel túlságosan, ami tegnap estére megszűnt, és amiről még mindig nem tudom, hogy mi az, de ha sokszor lesz és nagyon megunom, akkor majd elmegyek orvoshoz. Smidi szerint semmi bajom, csak disznótoros után sír a gyomrom :) Nézegettem a neten, hogy mit javasolnak ilyen panaszok esetében enni-inni, hát kb. azokat, amiket egyébként is szoktam, és pont kamillát, citromfűt (füvet?), csalánt és cickafarkot (kat?), amik véletlenül pont vannak nálam, és egyébként is minden alkalommal ezeket rakom a teatojásba. Vicces, hogy az olyan oldalakon sem, ahol gyógyszert és orvosi kezelést ajánlanak a problémára, nem felejtik el megemlíteni, hogy egyébként idegi eredetű a dolog, és sokat segít a betegen, ha a helyén van a lelke, úgyhogy igyekszem összekapni magam.
Voltam kedden egyetemen, magyar grammatika órán, na, hát az valami kegyetlen. (Nekem ugye magyarul is az volt, minden esetben :)) ) Igen, a szakirodalom nekik is AZ A MAGYAR GRAMMATIKA!!!! Tőtípusokat tanultunk, ez nekem a szakkifejezések és a példaszavak szempontjából is rengeteg új szó 1-1 órán, de nagyon érdekes tapasztalat, szeretem. Szóval van az adott szabály, és mindig mondani kell hozzá egy csomó példát. Általában úgy, hogy a finnektől kérdezi Ildikó magyarul, nekem meg meg kell mondanom, hogy mit jelent az finnül, vagy elmondják, hogy fel tudjam írni, és ha túl hosszú a csend, akkor én mondom a magyar példát is, amin mondjuk néha jót röhögök magamban, pl. csak egy hajszálon múlott, hogy nem mondtam példának ezt: pacal, pacl-. Hát hiába, ha felénk így szokták :)
Szerdán a reggeli fordítás órát, aminek most lett volna az első alkalma, elaludtam, így csak a magyarórára mentem. Nyaralás és fokozás volt a téma, közben folyamatosan bővítem az óra alapján a szólistát, amiből majd vizsgáznom kell, meg este is fordítottam a cikket, amit választottam, de lehet, ezt már mondtam. A halál a finn és magyar folklórban, vagy mi.
Órák után hazaszaladtam enni, mert még kedden vettem Combino paradicsomszószt 99 centért, és főztem hozzá tésztát, be a tepsibe, és jó menzásan sajttal megsütöttem, na és hazajöttem, hogy ebből egyek, aztán meg 15:45-re mentem a főépülethez, ott találkoztunk Taruval, aki megmutatta nekünk a sportolási lehetőségeket. Nagyon jó, színvonalas helyek, felszerelt, sok új gép, szauna, masszázs, squash, floorball, miegymás, de szerintem elég drága, főleg, ha azt veszem, hogy a fitneszlabdámmal esni-kelni ingyen itthon is tudok, úgy, mint otthon régen. Arról nem beszélve, hogy nem hoztam se ilyen cipőt, se rövidgatyát, semmit. Kaptunk egy egyszeri belépésre való kártyát, ha jól rémlik, úgyhogy egyszer az életben kipróbálok majd valami gépet, de inkább ráveszem magam itthon a dologra, legalább nem fogok fázni ebben a kellemes 16-17 fokban a szobában.
Ma reggel felkeltem időben, de olyan kába voltam. Éjjel nagyon fájt a fejem, vettem be egy Cataflamot, aztán a spanyolok jöttek haza a buliból, szóval nem aludtam jól, és úgy döntöttem, ha már Ildikó úgyis mindig mondja, hogy nem muszáj minden alkalomra (összesen heti 15 óra, ha jól számolom - a magyar tuti 9, meg 2 a fordítás és 4 a grammatika, talán) mennem, mert tudja, hogy fárasztó, hát visszafeküdtem kicsit, aztán teázgattam, és elindultam a városba.
Előbb a főépületbe mentem, hogy a rektori Hivatalba visszaküldendő papírt aláírassam. Minden úgy működött, mint amire Anita elmondása alapján számítottam. Bementem, a lány kedves volt, aláírta, lepecsételte, majd felajánlotta, hogy akkor el is faxolja, nekem ne legyen gondom erre. Eljátszottam, hogy erre igazán nem számítottam, mint Mártírka néni: jaj, hát igazán neeeem keeelllettt voooolnaaaa :) És szépen megköszöntem.
Aztán az egyik könyvtárba indultam, meg is találtam az utcát, de nem emlékeztem a házszámra, és ráadásul az utca gyanúsan hamar véget ért. Ha már úgy is ott voltam közel, bementem a Finnugor Tanszék épületébe, hogy az egyik szabad használatú gépen megnézzem a pontos címet, aztán meg a térképemen, hogy hol is folytatódik az utca. (Az egyetemi épületekben vannak kihelyezve gépek, amikhez kaptunk felhasználónevet, amikor regisztráltunk a számítógépes irodában, és ha belépünk a rendszerbe, utána nem csak az itteni ETR-t vagy egyetemi oldalakat, hanem akármit meg tudunk nézni a neten.) Meglett a könyvtár, és mivel ez Finnország nyelveinek kutatóintézetében van, hát van recepciós is, számítógépen még belépés előtt meg kell adnod, hogy ki vagy, és miért jöttél, majd kapsz "vendég" feliratú, nyakba akasztandó kártyát, és utána léphetsz be pl. a könyvtárba. Tudtam, hogy miért megyek. Odaköszöntem a néninek, kérdeztem, hogy vannak-e csomagmegőrző szekrények, vagy vigyem be magammal a kabátot, de nem értette, és itt már gyanús volt valami. Hát sebaj, gondoltam, majd szól, ha valami nem tetszik. Megkerestem a kellő Korhonen-cikket, behúzódtam a sarokba, fényképezőgép elő :) Aztán kértem a nénit, hogy hozza elő (a város egyetlen kölcsönözhető) Kozmács Udmurt-magyar szótárát, mert az enyém persze otthon maradt... Nézi a gépet, majd mikor megtalálja a könyvet, felkiált: vooot, taaaaak :))) Hát majdnem mondtam, hogy kezdhetted volna rögtön az orosszal, akkor nem kellene itt szenvedni, hogy megértsük egymást angolul :) Aztán este mondta Larisza, hogy ez a néni tiszta orosz, és hogy finnül még viccesebben beszél, mint angolul. (Angolul amúgy majdnem sehogy.) Még leültem egy kicsit, "olvasni" a Korhonent, amikor a néni zárórát fújt, és mivel még két és fél órám volt a finnig, hazajöttem tükörtojást és sült krumplit csinálni.
A finnen megkaptuk a dolgozatokat, Lariszának és nekem is 24-ből 20 pontunk lett. Végül összesen 14-en vagyunk a csoportban, rajtunk kívül van még angol, dán, német, olasz - ő Aurelia, és a hétfői történeti nyelvészetre is jár, már a múlt héten is olyan kedvesen nézett rám, gondolom, neki is jó, hogy valakit ismer. Van még cseh, perui, japán, kínai, észt, és nem is gondolnátok: portugál (sátáni kacaj). Mikor mondta, hogy az anyanyelve a portugál, majdnem visszakérdeztem, hogy MIIII??? O.o Aztán rájöttem, hogy arra a nyelvjárásra gondol ott lent, a sarokban :))) ;)
Bemutatkoztunk, mindenki elmondta, honnan jött és milyen nyelveken beszél, meg hogy mit tanul. Elég sokan vannak, akik fizikát vagy kémiát - ki érti az ilyet. Meg a kínai lány biotechnológiát, akkor van egy közgazdász, egy jogász meg egy pszichológus, meg Aurelia általános nyelvész, meg mi ketten Lariszával. Hát érdekes banda, az biztos.
Mindjárt el is kezdtük a 7. leckét, persze névszó tőtípusok (nemtom, hogy kell írni), hiába, ez egy ilyen hét, mindenütt tövek... Elég sok házi van, hozott Saija, az oktató 6 A/4-es oldalnyi névszót, amit különböző esetekbe kell tenni, hogy a töveket gyakoroljuk, meg magunkról kell írni fogalmazást. Hiába na, úgyis ráérek... :)
Holnap - hála az égnek - nem kell sehová se mennem, de talán elmegyek városnéző és fényképező sétára, ami helyett ugye hétvégén aludtam.
Voltam kedden egyetemen, magyar grammatika órán, na, hát az valami kegyetlen. (Nekem ugye magyarul is az volt, minden esetben :)) ) Igen, a szakirodalom nekik is AZ A MAGYAR GRAMMATIKA!!!! Tőtípusokat tanultunk, ez nekem a szakkifejezések és a példaszavak szempontjából is rengeteg új szó 1-1 órán, de nagyon érdekes tapasztalat, szeretem. Szóval van az adott szabály, és mindig mondani kell hozzá egy csomó példát. Általában úgy, hogy a finnektől kérdezi Ildikó magyarul, nekem meg meg kell mondanom, hogy mit jelent az finnül, vagy elmondják, hogy fel tudjam írni, és ha túl hosszú a csend, akkor én mondom a magyar példát is, amin mondjuk néha jót röhögök magamban, pl. csak egy hajszálon múlott, hogy nem mondtam példának ezt: pacal, pacl-. Hát hiába, ha felénk így szokták :)
Szerdán a reggeli fordítás órát, aminek most lett volna az első alkalma, elaludtam, így csak a magyarórára mentem. Nyaralás és fokozás volt a téma, közben folyamatosan bővítem az óra alapján a szólistát, amiből majd vizsgáznom kell, meg este is fordítottam a cikket, amit választottam, de lehet, ezt már mondtam. A halál a finn és magyar folklórban, vagy mi.
Órák után hazaszaladtam enni, mert még kedden vettem Combino paradicsomszószt 99 centért, és főztem hozzá tésztát, be a tepsibe, és jó menzásan sajttal megsütöttem, na és hazajöttem, hogy ebből egyek, aztán meg 15:45-re mentem a főépülethez, ott találkoztunk Taruval, aki megmutatta nekünk a sportolási lehetőségeket. Nagyon jó, színvonalas helyek, felszerelt, sok új gép, szauna, masszázs, squash, floorball, miegymás, de szerintem elég drága, főleg, ha azt veszem, hogy a fitneszlabdámmal esni-kelni ingyen itthon is tudok, úgy, mint otthon régen. Arról nem beszélve, hogy nem hoztam se ilyen cipőt, se rövidgatyát, semmit. Kaptunk egy egyszeri belépésre való kártyát, ha jól rémlik, úgyhogy egyszer az életben kipróbálok majd valami gépet, de inkább ráveszem magam itthon a dologra, legalább nem fogok fázni ebben a kellemes 16-17 fokban a szobában.
Ma reggel felkeltem időben, de olyan kába voltam. Éjjel nagyon fájt a fejem, vettem be egy Cataflamot, aztán a spanyolok jöttek haza a buliból, szóval nem aludtam jól, és úgy döntöttem, ha már Ildikó úgyis mindig mondja, hogy nem muszáj minden alkalomra (összesen heti 15 óra, ha jól számolom - a magyar tuti 9, meg 2 a fordítás és 4 a grammatika, talán) mennem, mert tudja, hogy fárasztó, hát visszafeküdtem kicsit, aztán teázgattam, és elindultam a városba.
Előbb a főépületbe mentem, hogy a rektori Hivatalba visszaküldendő papírt aláírassam. Minden úgy működött, mint amire Anita elmondása alapján számítottam. Bementem, a lány kedves volt, aláírta, lepecsételte, majd felajánlotta, hogy akkor el is faxolja, nekem ne legyen gondom erre. Eljátszottam, hogy erre igazán nem számítottam, mint Mártírka néni: jaj, hát igazán neeeem keeelllettt voooolnaaaa :) És szépen megköszöntem.
Aztán az egyik könyvtárba indultam, meg is találtam az utcát, de nem emlékeztem a házszámra, és ráadásul az utca gyanúsan hamar véget ért. Ha már úgy is ott voltam közel, bementem a Finnugor Tanszék épületébe, hogy az egyik szabad használatú gépen megnézzem a pontos címet, aztán meg a térképemen, hogy hol is folytatódik az utca. (Az egyetemi épületekben vannak kihelyezve gépek, amikhez kaptunk felhasználónevet, amikor regisztráltunk a számítógépes irodában, és ha belépünk a rendszerbe, utána nem csak az itteni ETR-t vagy egyetemi oldalakat, hanem akármit meg tudunk nézni a neten.) Meglett a könyvtár, és mivel ez Finnország nyelveinek kutatóintézetében van, hát van recepciós is, számítógépen még belépés előtt meg kell adnod, hogy ki vagy, és miért jöttél, majd kapsz "vendég" feliratú, nyakba akasztandó kártyát, és utána léphetsz be pl. a könyvtárba. Tudtam, hogy miért megyek. Odaköszöntem a néninek, kérdeztem, hogy vannak-e csomagmegőrző szekrények, vagy vigyem be magammal a kabátot, de nem értette, és itt már gyanús volt valami. Hát sebaj, gondoltam, majd szól, ha valami nem tetszik. Megkerestem a kellő Korhonen-cikket, behúzódtam a sarokba, fényképezőgép elő :) Aztán kértem a nénit, hogy hozza elő (a város egyetlen kölcsönözhető) Kozmács Udmurt-magyar szótárát, mert az enyém persze otthon maradt... Nézi a gépet, majd mikor megtalálja a könyvet, felkiált: vooot, taaaaak :))) Hát majdnem mondtam, hogy kezdhetted volna rögtön az orosszal, akkor nem kellene itt szenvedni, hogy megértsük egymást angolul :) Aztán este mondta Larisza, hogy ez a néni tiszta orosz, és hogy finnül még viccesebben beszél, mint angolul. (Angolul amúgy majdnem sehogy.) Még leültem egy kicsit, "olvasni" a Korhonent, amikor a néni zárórát fújt, és mivel még két és fél órám volt a finnig, hazajöttem tükörtojást és sült krumplit csinálni.
A finnen megkaptuk a dolgozatokat, Lariszának és nekem is 24-ből 20 pontunk lett. Végül összesen 14-en vagyunk a csoportban, rajtunk kívül van még angol, dán, német, olasz - ő Aurelia, és a hétfői történeti nyelvészetre is jár, már a múlt héten is olyan kedvesen nézett rám, gondolom, neki is jó, hogy valakit ismer. Van még cseh, perui, japán, kínai, észt, és nem is gondolnátok: portugál (sátáni kacaj). Mikor mondta, hogy az anyanyelve a portugál, majdnem visszakérdeztem, hogy MIIII??? O.o Aztán rájöttem, hogy arra a nyelvjárásra gondol ott lent, a sarokban :))) ;)
Bemutatkoztunk, mindenki elmondta, honnan jött és milyen nyelveken beszél, meg hogy mit tanul. Elég sokan vannak, akik fizikát vagy kémiát - ki érti az ilyet. Meg a kínai lány biotechnológiát, akkor van egy közgazdász, egy jogász meg egy pszichológus, meg Aurelia általános nyelvész, meg mi ketten Lariszával. Hát érdekes banda, az biztos.
Mindjárt el is kezdtük a 7. leckét, persze névszó tőtípusok (nemtom, hogy kell írni), hiába, ez egy ilyen hét, mindenütt tövek... Elég sok házi van, hozott Saija, az oktató 6 A/4-es oldalnyi névszót, amit különböző esetekbe kell tenni, hogy a töveket gyakoroljuk, meg magunkról kell írni fogalmazást. Hiába na, úgyis ráérek... :)
Holnap - hála az égnek - nem kell sehová se mennem, de talán elmegyek városnéző és fényképező sétára, ami helyett ugye hétvégén aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése