Migrén után

Sziasztok,

megint elmaradtam kicsit, de most a szűnni nem akaró migrén miatt... Nyeltem marékszámra a Cataflam-ot egy darabig, aztán már nem, minek...
Reggelre már egész jól lettem, de a majdnem két nap szenvedés azért nem kellett volna.
Mentem ma finnre, Larisza nem jött, mert beteg. Párokban kellett beszélgetnünk, nekem nem jutott pár, mert Aureliáék hárman akartak lenni, amúgy ettől függetlenül, nálam meglepő módon, még nem gondolom azt, hogy utálnak, és még én sem utálom őket  :) Lényeg az, hogy Saijával, a tanárnővel voltam párban, aki rögtön bekérdezett: Mi a véleményed a politikáról? Hallottam ám a médiatörvényetekről :)))
Aztán hazafelé nagyon mosolygott rám egy lány, és köszönt, majd leült mellém. Aztán megkérdezte a nevem, meg felvilágosított, hogy egy finnre járunk. Úgyhogy a metrón végig beszélgettünk, és együtt még bementünk a Lidl-be is. Vettem ezt-azt, és csináltam kis tésztaszószt darált hússal, 75 dkg/45 cent Combino spagettire :)

Hagyma, darált hús, répa, paradicsompüré, oregano. Kb. ennyi.

Ezt tegnap fotóztam az ablakból. Az első, hogy színeket láttam az égen.

Ez ma este, ahogy kijöttem az óráról. A székesegyház.

Ez meg a Szenátus tér, II. Sándorral és hókupacokkal. Ígérem, lesz majd szép, nappali kép is, de ennek is van azért egy fílingje...

És ma megint tanultunk egy dalt, ez most egy szülinapi, mert különböző kifejezéseket tanultunk, hogy milyen alkalomból mit illik mondani, hogy tulajdonképpen a keresztelőtől az aranylakodalomig mindent el lehet intézni azzal, hogy Onnea!, de azért temetésen mégse má... :)
A dal felvezetése Saija részéről az volt, hogy a banda énekese depressziós volt, ezért öngyilkos lett, de hallgassátok, mert ez egy vidám dal! Szóljon tehát: