Az ember, aki Vantaa-ba indult, de Espoo-ba érkezett

Ó, hát ez a nap sem volt kalandoktól mentes. :)
Hajnalig nézegettem a finn könyvet, elkezdtem a feladatokat is megoldani, meg új szavakat is feljegyeztem magamnak, aztán olyan 4 körül lefeküdtem, beállítva az órát negyed 10-re. Amikor csörgött, egy párszor szundira nyomtam, sőt, még a hangerejét is kisebbre vettem :) És arra ébredtem, hogy Anita csenget. Hopp, 11:38!!! Kikiabáltam, hogy megyek, megpróbáltam gyorsan összekapni magam, de mire kirohantam, ő már nem volt sehol, mondjuk ezt meg is értem, mert ekkor volt 11:48, és nekünk amúgy félre volt megbeszélve a találkánk, mert 12:00-kor indul a busz az IKEÁ-ba. 
Futottam, futottam azon a frissen hulló havon, ami a tükörjeget olyan ízlésesen elfedi :))) Ilyet akarok:

Hátha ez a talp nem csúszik :)

Szóval futottam az utcán, 3 perc alatt ott voltam a metrónál, felugrottam az érkező szerelvényre, 2 perc múlva már kifelé futottam a vasútállomáson az aluljáróból, és kerestem a fehérségben a nagy kék-sárga IKEÁ-s buszt. Meg is láttam kicsit távolabb, szaladtam, de sok zebra volt, úgyhogy én már elképzeltem, hogy úgy járok, ahogy otthon szokták csinálni: pont becsukja az orrom előtt. De nem, sőt, mikor szálltam fel, Anita megkocogtatott hátulról. Nem tudom, hogy alakult így, de ezek szerint nagyon jó időt futottam.
Még alig ocsúdtam fel abbéli meglepetésemből, hogy elértem a buszt, mikor kb. 20-25 perc utazás után megérkeztünk, és ki volt írva, hogy Isten hozott az espoo-i IKEÁ-ban! :)))
Hát mindegy, ha ide jött a busz, akkor itt vagyunk. Anita pár perc alatt összekapkodta magát, úgyhogy el is  ment fizetni, hátha eléri a 13:00-kor visszainduló buszt.
Magam maradtam. A dologhoz hozzátartozik, a) tegnap este a katalógusból kiválasztottam, miket akarok venni, és fantázianévvel, mindennel felírtam, b) otthon eddig egyszer voltam ilyen áruházban, akkor is csak enni. Tehát a szokásrendszert legkevésbé sem ismerve csak arra figyeltem, hogy megszerezzem a felírt dolgokat, s az eszembe se jutott, hogy talán nem kellene kirámolnom a berendezett mintakonyhákat, ha lent úgyis vár egy kegyetlen nagy raktárrész.
A bevásárlótáskát jó nehézre megpakolva boldogan indultam fizetni, mikor megláttam, hogy hopp, van itt azért választék. Úgyhogy a fenti, többnyire a felírtnál drágább zsákmányokat lent ügyesen kicseréltem a valós felírtakra, utána pedig megebédeltem. Míg vártam a buszra, vettem egy kávét, és üldögéltem az előtérben. Van olyan bevásárlókocsi, amire eleve oda van építve olyan babahordozó, amiben a kisbabák utaznak az autóban! És a nyugdíjasokat nem nagyon van miért utálni, mert ha akarnak valamit, azt mondják vagy megkérdezik, nem pedig várják, hogy kitaláld, vagy rosszallóan bámulnak, és ha kinyitod nekik az ajtót vagy bármi, akkor érthetően, normálisan megköszönik. O.o
Amikor visszafelé jöttünk - merthogy a buszon Anita is rajta volt, mert itt ebédel ő is -, már rendesen esett a hó.

A szerzeményeim a következők:

Színes kefék

Színes törölközők

Szappantartók és fogmosópohár a fogkefének

Tányérok, 0.60 € / db

Dobozok és poharak, 0.50 € / db

Evőeszközök és egyebek

Dracéna 1 €-ért, már át is ültettem

ÉÉÉÉÉSSSS szőnyeg!!! Le a linóleummal!

És éjjel még azt is felfedeztem, hogy a sütőben tudok melegszendvicset csinálni. :)