Első nap az iskolában

Miután hajnal 5 körül azon kaptam magam, hogy még mindig az IFUSCO-val foglalatoskodom, nekiláttam kávézgatni, hogy már ne is aludjak el, mert azt gondoltam, fél 8 körül elindulok, hogy felderítsem a terepet és időben oda is érjek 9-re. Főztem teát is, beleöntöttem a termoszba, és természetesen itt felejtettem az asztalon :(

Milyen dolgokat fedezek fel! Beépített vágódeszkák...

És milyen sötét van fél 8-kor. Az életkedvem már itt elment.

Nem kell mondani, hogy elsőre a bejárati ajtón sem sikerült lent kimennem, de valami legény segített. Elindultam felfelé az emelkedőn, TÜKÖRJÉGEN. Előttem szerencsétlenkedett egy csaj, aztán mikor én is ahhoz a szakaszhoz értem, akkor gyakran tekintgettem hátrafelé, vajon hányan látják mindezt :)
Először természetesen rossz irányba indultam, de ez hamar leesett, és előkaptam az általam kézzel rajzolt remek kis térképet, ami mindjárt segített eligazodni. Megtaláltam a metrót, a jegyautomatán elsőként a brit zászló gombot nyomtam meg, így aztán sikerült is jegyet vennem. A jegy 2 € volt. Előbb természetesen a másik irányba menőhöz álltam be, de valahonnan leesett, hogy ez nem lesz jó, úgyhogy amíg vártam a másik oldalon, elhatároztam, ha célba érek, csinálok egy ilyen tábláról képet:

Ezt kivételesen finnül is értem, de összességében elmondható, svédül jobban tudok :)

A felszínen is működött a rajzolt térkép, azonban azon elbuktam, hogy ki volt írva az utcatáblán, hogy --27, de az nem, hogy mi a másik szám, vagyis hogy arra növekszik-e vagy csökken a számozás. Persze hogy csökkent, és persze, hogy nekem növekednie kellett volna. Na, ekkor már kezdtem ideges lenni, rágyújtottam, ahogy korcsolyáztam vissza, és - mik vannak - 09:00-kor elnyomtam a cigit a kukánál, és bementem az egyetemre :)
Bent gyorsan, ősi magyar szokás szerint az összes kirakott füzetecskéből tettem a táskámba, majd lifttel felmentem a negyedikre olyan emberekkel, akik a négyet vier-nek mondják.
Az előadóterem ajtajában adtak egy nagyobb brosúrát, ami cserediákoknak tartalmaz információkat, majd elkezdődött a tréning.

Ilyen sok, sőt, még ennél több új cserediák az egyetemen.

És ilyen naiv próbálkozás - mégis minek üvegtető, ha sose süt a nap, meg szinte mindig hó fedi? :)

Az előadáson sok hasznosat mondtak, pl. a tartózkodás hivatalos rendjéről, a könyvtárakról és azok használatáról, meg hogy majd lesznek általuk szervezett kirándulások, pl. szerdán egy IKEÁ-ba, de máskor majd látványosabb helyekre is. Aztán volt szó a városi közlekedésről is, meg a kurzusokról, a nethasználatról. Aztán volt egy, amikor majdnem megdobáltam a nénit, mert kérdezte, hogy a szállása mindenkinek el van-e rendezve. Mondtuk, hogy igen. Megint kérdezte, tuti, hogy mindenkinek? Igen. Na jó, akkor beszéljünk kicsit a szállásról. És elmondta azokat, ami tudnivalókat már egyszer elküldtek ímélben, amúgy meg itt van  a szobámban nyomtatva, gondolom, nem csak én kaptam. Vagy az egészet le lehetett volna rendezni egy webcímmel. Nade sebaj, ekkor már úgyis kezdtem szundikálni. Közben folyamatosan - amúgy már napok óta - azon röhögtem magamban, hogy a katonák kedvenc itala a Pensacola :))) Megérkezett Anita, megkocogtatta a vállam, gondolom, a szemüvegem segített abban, hogy megismerjen, vagy nem tudom, még nem találkoztunk soha. De sajnos nem tudtam rá eléggé figyelni, annyira lekötött a mellettem ülő nagy bajuszos orosz kislány bámulása :)
Aztán jött a szép, szőke, izmos fiú, aki persze sportról beszélt - mi másról is beszélt volna :))) Eközben már elaludtam, úgyhogy az utolsó, amit láttam, az egy felvillanó dia arról, mikor, és hol lesz a nyitóbuli, de tényleg csak egy pillanat volt, úgyhogy nem tudom :) Azóta Anita már mondta, hogy pénteken, és hogy nemtudom hánytól fél 4-ig, és aki 22:00-ig megérkezik, annak ingyen van, úgyhogy majd sietünk.
Ezután elmentünk a McDonald's ba, mert már elég furán éreztem magam kávé nélkül, majd felterelték a Faculty of Arts hallgatóit, azaz minket egy terembe, ennyien voltunk:

Mi két lengyellel, két észttel és még két magyarral kerültünk egy mentor keze alá. A másik magyarok a Károliról jöttek. A mentorlánnyal először körben bemutatkoztunk, meg beszélgettünk egy kicsit, majd kampusztúrára indultunk, lejártuk a lábunkat, izzadtunk és fáztunk, bár én már előre szidtam, mert láttam rajta, hogy túl lelkes, de azért valahol csak elismerem, hogy volt haszna a dolognak, na. Megmutatta a különböző tanszékeket és könyvtárakat meg irodákat. A nagy séta közben az elmondottak egy rész kiesett, mert felbukkant az utcán Shirobokova Larisza, és trécseltünk. Aztán visszamentünk a oda, ahonnan indultunk, és ott kaptunk egy hivatalos regisztrációs akármilyen papírt, amivel már diákigazolvány nélkül is tudunk pl. bérletet venni, meg internet jelszót, e-mail címet igényelni. Meg kaptuk ezt a csomagot is:

Az ott a sarokban egy lény, nemtommi, aztán különböző tájékoztatók és térképek, meg kalendár, és a rózsaszín az SIM-kártya, 7 € van rajta, és ebbe a fekete tornazsákba voltak ezek belepakolva. Történt egy kellemes eset is, mégpedig az, hogy odamentem a finn kurzusokat reklámozó lányhoz, és megkérdeztem, mit gondol, ennyi tudással, ami nekem van, melyik csoportot kéne választanom. Erre felsorolt pár nyelvtani dolgot, hogy azokat tudom-e, mondtam, hogy igen, és egy "folytató" csoportot ajánlott, mert a kezdő az nulláról kezdő, ez meg kb. onnan, ahonnan én. Kedden meg csütörtökön lesz majd az óra, úgyhogy jövő keddre meg kell tanulnom finnül :)
Innen aztán elmentünk az irodába, ahol az itteni ETR-hez adnak jelszót, és van már ilyen zsofia.sziraki@helsinki.fi címem is, ezt is adták, pedig nem kértem, de a tanárok meg nemtomkik ezen a rendszeren keresztül majd erre írnak.
Utána már csak a bérletvásárlás maradt hátra, Itt csak alig 92-en voltak előttem a sorban, nem viccelek, de mik vannak, 15 ablakból kb. 12-13 folyamatosan dolgozott, szerintem még 20 percet sem kellett várni. 30 napos bérletet vettem, kártyával, mindennel 26 €. Aztán még beugrottunk a boltba, vettem valami általános legolcsóbb takarítószert, meg olyan Garnier bőrradírt, amit elvett a vámos, meg sampont, meg kenyeret, narancsot és tonhalat, áfonyalekvárt.
Hazafelé még egy kicsit eltévedtünk, de kedvesen útbaigazítottak, aztán nagy vehemenciával beszereltem a fehér telefonba a SIM-kártyát, és működik, mindjárt bele is írom az általam ismert két finn számot, és zaklatom őket (Sonja, Simo), és a Lariszától kapott óriási nagy, mogyorós olasz csokit nyammogom.
Holnap megyünk diákot csináltatni, meg ilyenek, de majd reggel már szólok a csajnak, hogy még egy ilyen nap, mint a mai, és megdöglök.Ettől függetlenül kap Boci csokit meg képeslapot, de pálinkát nem.