Kedves Mindenki,
ennek is eljött az ideje... Bár eredetileg holnap éjjelre vagy szombat reggelre terveztem az első bejegyzést, most úgy éreztem, jót fog tenni, ha egy kis időre elvonom valamivel a figyelmem a pakolásról. Aha, mondjuk azzal, leírom, milyen is volt eddig :)
REMEK.
A nagy piros bőrönd kicsi. Mert vinni akarom a finn szótárakat; a Munkácsi-féle votják (udmurt) szótárt; finn nyelvű udmurt tankönyvet; azt a finn könyvet, amiből itthon tanultam, meg egy zsír új szerzeményt szorgalmas pillanataimra; az udmurt eposzt, amit fordítunk; a Kozmács-féle udmurt szótárt - és vinni is fogom :)
Lehetne, hogy ott kikölcsönzöm mindezeket, de könyvtárhasználati szokásaimat tekintetbe véve ebből egyenes úton következne, hogy kitoloncolnak Finnországból. Márpedig ha én egyszer odamegyek, akkor oda leszek menve.
Jaj, de még hogy! Úgy, hogy viszem a kis kék bőröndöt is, ami mindig olyan nagynak szokott tűnni. Anyuval gyorsan meg is állapítottuk, hogy ebben még RENGETEG hely van. És már úgyis csak a rózsaszín, cicás papucsot, illetve vele együtt a komplett Smidi-féle háziszettet, a kávéfőzőt, az ágyneműhuzatot, a 3 kiválasztott zakót, az irodadobozomat, meg a kitűzőket kell elpakolni, szóval minden rendben.
Most ott tartok, hogy mindkét bőrönd tele, a hátizsákomba bele kell férnie a pizsinek, a kávéfőzőnek és a kisvakondos vasbögrének, meg a laptopnak. És a 3-ból egy zakót felveszek, egy biztosan marad, egyet meg belegöngyölök a hátizsákba, ha lesz hely.
Nagyon remélem, hogy a reptérről alacsony padlós buszok mennek a városba :)
Este beszéltem Simóval, és azt mondta, hogy mivel holnap este semmi dolga, ő is fogja várni a buszomat Sonjával a vasútállomáson. Sonjánál ráadásul paplan, párna és konyhai cuccok, pl. fazék is lesznek, mert ezeket ő kölcsönzi nekem. Remek esténk lesz. Viszek jó meggypálinkát.
Amúgy visszaolvasva feltűnt, hogy nem is festettem le olyan szörnyűnek a helyzetet, mint amilyenre a címadás idején gondoltam, de már nem írom át, mert azt ígértem :)
Amúgy visszaolvasva feltűnt, hogy nem is festettem le olyan szörnyűnek a helyzetet, mint amilyenre a címadás idején gondoltam, de már nem írom át, mert azt ígértem :)
első :D
VálaszTörlés