Megint egy "unalmas" éjjel

Most fél 5-van, épp kész vagyok napi teendőimmel, ill. kicsit pihentetem az agyam. Nem vagyok álmos, pedig ma 8 körül keltem, de majd elmesélem ezt is. 

Pénteken délután találkoztunk volna egy téren, hogy elmenjünk valamilyen diákszervezetekhez, és oda is érem időben, de nem láttam a lányokat. A sarkon volt egy épület, amiről azt gondoltam, talán oda mentek, be is mentem, és végigjártam az emeleteket, de se mozgást, se hangokat nem hallottam. A legfölső emeleten volt egy lány, akinek elmondtam, hogy vendégdiák vagyok, és nincs meg a csoportom. Behívott, és mutatott egy csoportot, de nem őket kerestem :)
Úgyhogy elindultam, hogy postát keressek. Megszólítottam egy párt, a férfi rögtön csövesnek is nézett. :)) Kezemben volt a termosz, nem tudom, mit gondolt, hogy abba kérek-e pénzt, vagy mit, mindenesetre nagyon mutogatott, hogy ne közelítsek. Odakiáltottam neki, hogy én csak azt akarom kérdezni, hogy tudják-e, hol a posta :) Tudták, segítettek és elnézést kértek. Semmi baj.
A posta nagy. Nagy csarnok, sok polc, amin mindenféle boríték, papírok, dobozok vannak, van vagy 30 képeslapos állvány, meg az ég világos minden, ami  Muminos, na most azt hiszem, hogy sikerült megcsinálnom, hogy ha rákattintotok erre a színes szóra, bejön egy másik oldal, ahol lehet a Muminokról olvasni. A csarnok közepén pedig van egy kör alakú pult, abban van pár kassza és néni. A csarnok végében kávézó. Megy mozgólépcső lefelé, de én nem mentem, úgyhogy (még) nem tudom, mi van ott, és nem emlékszem, hogy innen fölfelé is megy-e. Na, megkérdeztem az egyik nénit, hogy ha lapot szeretnék feladni, azt hol lehet. Hát, ott a kör közepén is lehet. nem hiszitek el, 75 cent Magyarországra egy sima levél. Itt a táblázat: http://www.posti.fi/english/pricesandinstructions/ Hát, szerintem felháborító annak fényében, hogy otthon egy belföldi majdhogynem ennyi. De legalábbis aránytalan a dolog.

Aztán hazajöttem, csináltam gombás perepecset. Elvileg ott lesz a szóra kattintva a recept. Ez a jól bevált, működő, Erika-féle recept. És konzerv gomba, mert a normális annyira drága. De így is nagyon finom lett, eléggé meg voltam elégedve magammal. A képen úgy néz ki, mintha nem lenne rendesen megsülve, pedig de.

Este eszegettem a perepecset és teát ittam, és egész jó kedvem volt, anyuékkal is telefonáltunk egy csomót, mármint úgy, ahogy szoktunk: Angi msn-en webkamerával, anyu meg nála kihangosítva telefonon. Nagyon jó, csak ha egyszerre beszélünk, még annyira sem érti senki a másikat, mint élőben. Találtam egy újságot a postaládámban, egyetemi lap, ott van rajta a nevem is. Nem tudom, hogy kipipáltam-e valami űrlapon, hogy előfizetek rá, vagy ez jár ingyen :))

Itt a sarokban a címzésem

Ez meg maga az újság. (Éééénn?)

Smidivel is beszéltem, mesélt az Educatio kiállításon szerzett élményeiről, szóval úgy általánosságban jó kedvem volt, közben meg valahogy olyan feszült voltam, hogy kénytelen voltam nekiállni kora hajnalban palacsintát sütni, persze csak egy párat, egy tojásból. Mint kiderült, tej már nem volt annyi itthon, mint amennyit saccoltam, úgyhogy elég sűrű, amorf amerikai palacsinták lettek, de finomak voltak, lekvárral megkentem őket. Itt egy fénykép, nem szép, de ha már csináltam... (Ne pocsékoljuk a filmet :)) )

Persze füstölt is egy kicsit, úgyhogy egy időre kénytelen voltam kirakni az ablakpárkányra a serpenyőt, hogy lehiggadjon. Nem tudom, mit bír ez a füstjelző, és mi az, amiért már beszól. Amúgy hétfőn kell várni a karbantartókat.
Ez volt az az éjszaka, amikor a spanyol újjáéledt poraiból... Ezt jegyeztem be szombat hajnal 3:27-kor facebookra:

na most mi lenne, ha a kedves szomszéd, aki hál' Istennek, felgyógyult a megfázásából, és már nem köhögi végig az éjszakákat, nem szombat hajnal fél 4kor rendezné át a szobáját, és még hallanék is valamit a filmemből?! remélem, ő is olyan nagy szeretettel fogja holnap hajnal 3 és 5 között végighallgatni a csárdáskirálynőt, mint ahogy most én érzek iránta :D

 Még egyszer sem láttuk egymást, de annyira utálom.

Ja, még péntek este Anita szólt, hogy azon a diákszervezetes találkán kaptak mozijegyet, és kért egyet nekem is, hátha van kedvem elmenni. Hát mondtam, jó.
Dokumentumfilm fesztivál van, ez is egy dokumentumfilm volt, ugye meglepő. Inside job a címe, a gazdasági válságról szól, hogy mi volt '29-33 között, meg később, amikor rosszabb periódusok voltak, meg hogy a mostanit mi idézte elő, kik voltak azok, akik szóltak előre, de senki nem figyelt rájuk, mi a helyzet Izlandon, meg hasonlók. Angolul volt, nem feltétlenül vagyok birtokában ennek a szókincsnek, de azért lehetett érteni, és Matt Damon volt a narrátor, aki meg nagyon szépen beszél. :)
Aztán itthon elkezdtem megcsinálni a finn házit, azt a sok feladatot, amiről azt hittem, hogy mechanikusan menni fog a kitöltögetése, de persze mire már majdnem a végére értem, rájöttem, hogy nem ártana kicsit gondolkodni is, úgyhogy micsoda szerencse, hogy egy tök nagy jó radírt hoztam magammal... Az ombre meccset nézett... -.-
Vasárnap aztán ismét nekiveselkedtem a mosásnak, jaj, ezt most úgy mondom, mintha a folyópartra kéne menni :) Szóval levittem a fehéret is meg a színeset is. Természetesen csak 1 szabad gép volt. Sebaj, azt megpakoltam és elmentem a Lidl-be vásárolni. Mindenféle finom alapanyagokat vettem, aztán visszamentem cuccostul a mosodába, ekkorra lejárt a gépem, kicsit vártam szabad szárítóra. Bepakoltam a másik adag szennyest is, és feljöttem, mert már 50 percre állítottam a szárítót. Elpakoltam a vásárolt dolgokat, meg recepteket nézegettem, hogy vajon mit kéne főzni, aztán megint lementem, lejárt a szárító és a mosógép is, bepakoltam a második adagot is szárítani. Megfigyelés: a maximális 80 fok 50 percig majdnem kész munkát végez. Amíg ez a második szárítás lejárt, addig itthon összedobtam egy kis krumplifőzeléket sült kolbásszal. Hát nem tudom, ehhez minek recepteket nézegetni, de azért tök jó ötleteim vannak magamtól is :))
Vecsernyés Ildikó írt ímélt, hogy beteg, és a héten nem lesznek órák. Sajnálom, remélem, hamar meggyógyul, mert arcüreg- és kezdődő tüdőgyulladása van, és ezekben nekem pont elég gyakorlatom van ahhoz, hogy az ellenségemnek se kívánjam. Vagy csak annak.
Hajnalig olvasgattam a kötelező olvasmány Korhonen-cikket, amihez már otthon is volt szerencsénk (Oliko suomalais-ugrilainen kantakieli agglutinoiva?), de azért nem árt felfrissíteni a (lidérces) emlékeket, ill. elsajátítani a szókincsét finnül...   

Ma reggel 8-kor keltem, kicsit takarítgattam, elhajtogattam a tegnap kiaggatott nyirkos ruhákat, mert már megszáradtak, és hallgatóztam. De nem nagyon kellett, mert a füstjelző karbantartója makulátlan úriember. :) Kopogásánál talán az is halkabb lenne, ha szolidan rámrúgná az ajtót. Ajtót nyitottam, ott állt egy nagyon fajin fiatalember, (saccra 4-5 évvel fiatalabb nálam :)) ) kislétrával. Beengedtem, mosolygott, gondolom, milyen megnyerő lehettem a cicás rózsaszín papucsban meg köntösben. Felugrott a létrára, leszedte a füstjelző burkolatát, rárakott egy újat, és már itt se volt. Ezért baromira megérte felkelni olyan korán, hogy még csak szét se nézett. És minden ragasztmányt is leszedtem a falról ráadásul, mert nem szabad a falra ragasztani semmit, de nem látszik meg, nyugi, csak úgy voltam vele, nehogy már a szerelő köpjön be, amilyen az én szerencsém. Amikor elment, mindent visszaragasztottam.
Megettem a maradék krumplifőzeléket, meg megírtam a fogalmazást is magamról, ami szintén házi  volt finnre, és elindultam. A Porthania könyvesboltjában vettem fénymásolókártyát, 150 oldal 12 €, ez azért elég merész, de azt hiszem, már panaszkodtam, az otthoni 6 Ft / oldal helyemért, igaz mondjuk, hogy itt bedugom a gépbe a kártyát, levonja amit másoltam és visszaadja, és nem kell közben azt a sötét jószágot hallgatnom a sumér rokonságról, meg hogy az űrben kik a segítőink, milyen kiválasztott nép vagyunk, meg hogy ő tudja, hogy a  finnek már átírták a tankönyveiket, mert ezt neki mondták a Dunaújvárosi Főiskola finn cserediákjai, akik nyilván a kohászat mellett rohadtul otthon vannak még sok egyébben is. Na, de felhúztam magam. Szóval a gép nem dumál.
Na de nem is a gép volt az első akadályom, hanem hogy hol van a könyvtár. :) Megint csak mentem jobbra-balra, sarkokat, mire kiderült, merre növekszik a számozás. De nagy nehezen meglett. A 2. szinten megkérdeztem az infopultos bácsit, hol a másoló. Irányt mutatott, meg is találtam lassan. De minek! Olaszul beszélt a gép, a kijelzője meg nem is tudom, mihez hasonlított, de gyanúsan sokat csipogott is, akkor is, amikor nem nyomogattam, úgyhogy összekaptam a cuccom, és elinaltam, ki az ajtón, majd be egy másikon, ami pont a bácsi elé vezetett :)) Ööö, én már itt se vagyok, felmentem a 3. szintre, ahol ugyan a finn nyelvű géppel se lettem jobban kisegítve, de ennek legalább emberi volt a kijelzője, és sikerült a kellő méretre lekicsinyíteni a könyvet, hogy két oldal ráférjen egy lapra. Aztán vissza is adtam a kölcsönzött könyvet. Hogyan? Van egy gép, megy benne a futószalag. A könyv hátuljára van ragasztva a kód, könyvet kóddal felfelé a szalagra, lézer leolvassa, képernyő kiírja, hogy köszi, és ha kell, egy kis gépen nyomsz egy gombot, ami ad bizonylatot arról, hogy visszavitted.
Saija megint rengeteg finn házit adott, de jó volt az óra, egy dalt is hallgattunk, ezt:  

Ha valakit érdekel, ITT lehet a bandáról olvasni angolul, de azt azért mondom, hogy az egyik énekes lány, aki ráadásul pont ennek a számnak a szövegírója is, ma munkaügyi miniszter a finneknél, hiába, na.
Röviden annyi, hogy a lány nem megy a fiúval a kávézóba, mert táncórára kell mennie, a végén meg az van, hogy otthon hallja, ahogy odakint a fagyis kocsi zenél. A szám címe is az, hogy fagyis kocsi. Mint az a régi L'art pour l'art-mese, a Szétszaggatta. Mikor a királyfik mennek Portisch Lajoshoz. És azért Szétszaggatta a mese címme, mert az az utolsó szava is. :)) Na mindegy. Lehet, aludnom kéne egy kicsit. Mindjárt 6 óra...